Színházi Élet, 1919. november 2–8. (8. évfolyam, 46. szám)
1919-11-02 / 46. szám
Viki. évfolyam 1919 november 2-től november 8-ig Censurat : Dr. Muresian ELŐFIZETÉSI ÁRA : Budapesten és vidéken Negyedévre . . 36. K Egyes szám ára : Budapesten és T. vidéken . . . Hirdetések mm.-sora 4 korona 46. szám SZÍNHÁZI ÉLET SZÍNHÁZI, IRODALMI ÉS MŰVÉSZETI HETILAP MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP REGGEL Felelős szerkesztő: INCZE SÁNDOR Szerkesztőség Erzsébet-körút 24 Telefon : József 129-35 Kiadóhivatal Erzsébet-körút 39 Telefon : József 121-72 A jegypénztár száma : Telefon: József 121-73 r Egy gazdátlan zsölle Irta : GÓTH SÁNDOR . . . Ez a zsölle ott áll minden számottevő pesti színház első sorában, hol a páholyok alatt, hol a soroszlop közepén, a járóhely mellett , egy sarokülés. És ez a hely gazdátlan volna, ma ? Hiszen a színházak bele-belezökkennek a régi vágásba, a közönség föleszmél bódultságából, ellepi a színházat. S az a bizonyos zsölle elkél mindennap. És mégis, vagyunk jó néhányan, talán sokan is, akiknek az a karosszék sokáig üresnek fog látszani. És érezni fogjuk a szívünkben, hogy Valaki hiányzik belőle, valaki, aki elment, hogy soha többé vissza ne térjen ... A zenekar még rá se zendített a nyitányra, Serényi Béla már ott ült, elől, a sarkon, az üstdobok közelében. Az üstdob-ember mosolyogva hajolt meg feléje s a verőszerszám ilyenkor mintha ütemesebben pergett volna a kifeszített állatbőrön. Elsuhanó esztendők folyamán szinte meghitt barátsággá melegült a néző és a muzsikus szomszédsága. Ha a Stolzingi ajkán ihletten halt el a Preisslied, Serényi Béla tekintete a dobosét kereste. S a muzsikus szeme csillanással válaszolt : „Igen, ez szép volt s nekem jól esik, hogy ennek örülni tudsz, testvérem vagy a szépség szeretetében . . . S akár Endre király helytartója vivta szócsatáját Peturral, akár a gall géniusz szellemi rakétái sustorogtak a szinpad levegőjében, Serényi Béla ott ült a helyén és gyönyörködött és tapsolt és szerette a színházat, az írót, a színészt, szerette mindazért a szépségért, amit a színház elébe tárt. Ha a mindennapi gondok szürkeségéből elmenekülhetett, sietett a szinház színes ragyogásába és élvezett, mulatott, mint a gyermek, tágra nyilt szemmel és a tekintete gyöngéd hálaérzéssel simogatta a színpadon ágáló színészeket . . . És most ott pihen a putnoki kriptában, elhidegült szívvel, megfagyott szemmel, a legmelegebb szívű, a legmelegebb nézésű ember, a putnoki kiskirály. Így hívták őt gömöri földjén az emberek. Egy kiskirály, akit akkor sem detronizáltak, mikor trónok omlottak össze ijesztő recsegéssel a világ minden táján. Egy földesúr, akit a parasztjai a testükkel védelmeztek meg, amikor vörösen izzott Gömörország levegője is. Neki nem esett bántódása. Mert aki csak a közelében élt, az szerette, mert szeretett és a szivére ölelt mindenkit, aki csak egy csöppet is a szivéhez férkőzött. Serényi Béla nemcsak a szépség rajongója volt. Szelid szivében ott lüktetett a szeretet és a jóság is !...