Színházi Élet, 1920. február 8–14. (9. évfolyam, 6. szám)

1920-02-08 / 6. szám

SZÍNHÁZI ÊIÏEOÎ 29 KORMOS ILONA újabb operettszerepet szeretnék énekelni. Leginkább régi sze­repeimet, Rippből Catherinét, Angot asszonyt vagy ahhoz hasonlót. A szerzők mindig ígérik, hogy különben szerepet írnak nekem. Legutóbb Rajna Ferenc mondta éppen, hogy nagyszerű szerepet írt a szá­momra. Node a szerep, az csak szerep, ahhoz még szín­ház is kell . . . Haragszom a pesti direktorokra, mert elha­nyagolnak, de — megsúgom — magam is oka vagyok kissé . •ninek lettem Márkus Dezsőné. I­gy primadonna, akinek karmester az ura, kicsit kényes portéka. Igaz viszont, ha választani kellene, színpad és kar­mester között, csakis az utóbbit választanám, mindamellett, hogy nagyon-nagyon szeretnék már megint, egy jó szerepben a közönség elé kerülni. — Reméljük, hogy mielőbb, — tettem hozzá és elbúcsúztam Szoyer Ilonkától és egy bodroshajú négyesztendős barna babától, Márkus Ballytól, a primadonna kislányától, aki mint hallom máris élénken érdeklődik a művészetek, de különösen a konyhaművészet iránt, tudniillik egész délelőtt főzni segit a nagymamának. • Sajó­ utcai lakásán kerestem fel Ji. Marton Erzsit a Magyar Színház volt művésznőjét. Ő egyáltalában nem szerepelt, se mozin, se is h­osszú idő óta színpadon. Mikor LONZAY ANNA meglátogattam, éppen csomagolt. Nagy kosarak és bő­­­röndök között találtam, melyekben egymásután tűntek el legnagyszerűbb toalettek, intréok, cipők, prémek, ka­lapok, ékszerek. — Hová ? kérdeztem. — Berlinbe — felelte — a Stuart Webbshoz fi­ De ha a filmekkel készen is leszek még nem jövök hanem valószínűleg Róbert Jenő színházában játszom e egy pantomimet. Azután, ha azzal is készen akkor! . . . még akkor sem akarok hazajönni remnék kimenni Amerikába, csak az a baj, hogy nehéz. De majd meglátják, hogy ott mit lehet Itthon ? . . . Hogy eddig miért nem játszottam ? Nem telelt. Felhúzta a vállát, és kicsit elkomorult. Az ura, Balla Kálmán fejezte be a mondatot. — Mert nem bántak veled egy színháznál sem úgy, ahogy megérdemelted volna A Király­ Színháznak volt primadonnája Kormos Ilonka­­ szép, karcsú, szőke nő, több­szörös háztulajdonos és eszébe sincs visszamenni a színpadra. — Sok és szép sikerem volt — mondotta, mégsem akarok többé visszamenni a színpadra. Belefáradtam ki­ábrándultam, amilyen rajon­gással kezdtem, olyannyit. K. PALLAY ANNUS

Next