Színházi Élet, 1920. február 8–14. (9. évfolyam, 6. szám)
1920-02-08 / 6. szám
31 SZÍNHÁZI ÉLET A műszakiak a szerző, rendező és a színészek láthatatlan munkatársai. Kellékes, díszítő, kárpitos, bútoros, világosító és a többiek. A színpad, ahol három festett vászon között minden történhetik, percek alatt lesz éjszakából napvilágos reggel, tavaszból tél, idillikus csendből szélvihar és hóesés, igen komplikált egy szerkezet. És tekintetbe kell venni azt is, hogy ezeknek a változásoknak másodpercnyi pontossággal kell végbemenniök, a szöveg egy bizonyos mondatánál, sőt szavánál. Telefoncsöngés, revolverlövés, villámlás — mind úgy következik, olyan természetesen, mint az életben. A jó közönség ezt észre sem veszi, csak ha nagy ritkán valami lekésik, zavar támad, a telefon nem szól, vagy a revolver csütörtököt mond. Csak a hibát veszik észre, a jót, azt nem dicsérik. És a színpad mögött készítik pontosan elő a szereplő színészek kellékeit, a millióval tömött tárcát ott dugják a bankár zsebébe, az áruló szerelmeslevelet a hősnő retiküljébe, a virágcsokrot az ámorozó kezébe. Pompás vacsorákat is ott szervíroznak. Semmi túlzás, ha azt mondjuk, hogy a Vígszínház rendezésén és kiállításán egyetlen közép- európai színpad sem tesz túl. Jób Dániel főrendező ötletességét és művészi érzékenységét már nagyon régóta egyformán ünnepliség és kritika. Bőséges elismerésben volt része Ferenczi Sándor díszlettervezőnek, a szíház szcenikai felügyelőjének is. De a közönsé alig hall valamit a Vígszínház műszaki személyzetéről, azokról, akiknek becsületessége és szorgalma teszi, hogy ezzel a színházzal messzi országokban nem állja ki egyetlen más színház színpadi berendezése a versenyt. Hát szóljunk egyszer róluk is. Nagyon is megérdemlik. Itt van például Grunner Ede fővilágosító. Nemcsak első specialistája a szakmájának, nem csak ő tudja legjobban kezelni a színpadi világítás mind a harmincféle árnyalatát — ő azonkívül feltaláló is. Van egy találmánya — ennek titkát még a direkciónak sem árulta el arról, hogyan tud lobogó lángot csinálni a színpadon. Az Ócskayban, meg aztán a Féltékenység első felvonás végén, ahol a kirándulók tűz körül rendeznek pikniket igazán nagyszerű bravúrjai, voltak Grunnernek. De igazén nagy err A műszakiak 1. Klein Jenő főbutoros. 2. Herczeg József asztalosmester. 3. Dreszler Lajos zsiffórmester. 4. Goschler Ferenc fődiszletmester. 5. Weinhoffer Károly lakatos. 6. Grunner Ede fővilágitómester. 7. Polacsek Vilmos kárpitosmester. 8. Tóth János főkellékes