Színházi Élet, 1920. február 22–28. (9. évfolyam, 8. szám)

1920-02-22 / 8. szám

IX. évfolyam 1920 február 22-tól február 28-ig ELŐFIZETÉSI ÁRA : Budapesten és vidéken 8. szám Negyedévre . ..48.—K Egyes szám ara : Budapesten és A. vidéken . . . * Hirdetések mm.-sora 5 korona SZÍNHÁZI ELET SZÍNHÁZI, IRODALMI ÉS MŰVÉSZETI HETILAP MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP REGGEl Felelős szerkesztő: INCZE SÁNDOR Szerkesztőség Erzsébet-körút 24 Telefon: József 129-35 Kiadóhivatal Erzsébet-körút Telefon: József 121-73 A Jegypénztár száma Telefon : József 121-^9 A Nemzeti közönsége. Irta: SZÁSZ ZOLTÁN Bár van Pesten egy közönség, a szin­házbajárásnak, mint szenvedélynek hó­doló emberek tömege, amely minden színházba jár, azért mégis minden egyes színháznak a közönsége egészen sajátos, a többitől elütő, aszerint, hogy a színház szelleme és jellege más és más. Most nem gondolok arra a könnyen meg­állapítható különbségre, mely a műfaj különbözőségének folyománya, arra, hogy az opera- vagy az operettszín­háznak a nézőtere is más összetételű, hangulatú, színezetű világképet mutat, akárcsak a színpadra. Nem, maguk a drámai színházak is egymás közt és az operett­színházak egymás közt más-más vérmérsékletű és műveltségű, megjele­nésében és viselkedésében elütő néző­sereget fejlesztenek ki maguknak. Min­den színháznak meg van a maga géniusza, ha annak szó eredeti értelméhez, nincs is köze , ami szellemet jelent. Annak a sokfejű lénynek, amit színházi közönségnek neveznek, más az arca a Rákóczi­ úton, mint a Lipót­körúton, más a Koronaherceg­ utcában, mint az Izabella-téren. Régi s a dara­bokkal és színészekkel szemben már kissé blazirt embernek nagy élvezete is előadás alatt a nézőteret nézni s vizsgálni a hallgatóság viselkedését. Faji, vallási, vérmérsékleti, műveltség­beli különbségek is tükröződnek ebben. Bár nem a legcsillogóbb, de kétség­telenül a legérdekesebb a nézőtér a Nem­zeti Színházban. Már a hely, ahol fekszik ez a műintézet, megérződik a közönségén is. Kevés emberben vált, azt hiszem tudatossá, hogy tulajdon­képpen két Pest van, amelyeket a Rá­kóczi-út, egész pontosan : a Rákóczi­ út, Nagykörútig eső része s a Népszínház­utca választ el egymástól. E két rész közül az északi a mozgalmasabb, népesebb, gyorsabb fogékonyságú, temperamen­tumosabb, mondhatnám zsidóbb, a déli csendesebb, gyérebb lakosságú, hűvösebb, nehézkesebb, mondhatnám keresztényibb. Természetes, ez csak nagyjában, a tömegeket véve illik, így azonban igen is helyes Nos, a Nem­zeti Színház az egyetlen színház, mely e két Pest közül a déliben fekszik. S ez meglátszik a közönségén is. Talán nem is főleg azért, mert itt fekszik a színház, mert hisz valószínű, hogy a Teréz-körúton se volna közönségének egészen más jellege, bár némileg befo­lyásolja a színház látogatóinak összetéte­lét a környék milyensége is. Fontosabb azonban az a szellemi összhang, mely Nemzeti s a hűvösebb vérmérsékletű, csendesebb Pest között fennáll. Leg­inkább talán a színház műsora idézi elő és ápolja ezt az összhangot. Minden más színháztól — kivéve az Operától — egy vonása élesen el­választja a Nemzetit : a mult kul­tusza. A régi írók régi, de gyakran annyira magasabbrendű szelleme ke­ring ebben a házban. A közönségnek is az a része, mely nevelésénél és talán származásánál fogva szereti múltat, itt talál hajlama számára leg­a­több kielégülést. Egy másik sajátság, mely a Nemzeti közönségét különösen jellemzi, az ifjú­ság állandó, nagyszámú jelenléte. Nem­csak az a szellemi rokonság, mely e szinház s az iskola közt fennáll —

Next