Színházi Élet, 1920. március 28–április 3. (9. évfolyam, 13. szám)
1920-03-28 / 13. szám
FX. évfolyam 1920 március 28-tól április 3 ig 13. sz.wm ELŐFIZETÉSI ÁRA : Budapesten és vidéken : Negyedévre 48.— K Egyes szám éra : Budapesten - A és vidéken K Hirdetések mm.-sora 5 kor. SZÍNHÁZI ÉLET SZÍNHÁZI, IRODALMI ÉS MŰVÉSZETI HETILAP MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP REGGEL Felelős szerkesztő: INCZE SÁNDOR Szerkesztőség Erzsébet-körút 24 Telefon : József 129-35 Kiadóhivatal Erzsébet-körút 29 Telefon : József 121-73 A jegypénztár száma: Telefon : József 121-72 ÚJ CSILLAGOK Irta : SZÁSZ ZOLTÁN Tavaly előtt azt terveztem, hogy írok egy könyvet 30, vagy 40, vagy 50 pesti színésznő címen, melyben nemcsak a színházi világ vezető, testi szépségben és tehetségben legkiválóbb tagjait jellemeztem, hanem egyáltalában a női szépség és pedig sajátosan pesti szépségeszmény néhány törvényét igyekeztem volna megállapítani. Akkor össze is állítottam a szóba jöhető színésznők névsorát; ragyogó, érdekes társaság volt, egy minden háború dacára viruló világváros színházi kertjéből összeválogatott bódító bokréta. Aztán jött az októberi forradalom, a proletárdiktatúra, a román megszállás, az úgynevezett keresztény kurzus s mindez háttérbe szorította a szebb és nyugalmasabb időkbe illő tervemet. Most újból felvetődött előttem a könyv kiadásának terve s erre elővettem a névsort, mely két évvel ezelőtt csupa friss, aktív, előtérben álló, viruló nevet tartalmazott. S egyszerre milyen meglepetés! Mennyi elavultság, erőszakoltság, szedett-vedettség, hervadtság mutatkozott a névsoron. Egyes nevek viselői kivénültek, másokéi háttérbe szorultak, nem egyszer teljesen letűnt. Nem tagadom, az elmúlás e látványa kissé mélabússá tett, eszembe jutott, hogy „sic transit gloria mundi", amit a színésznők számára lefordítok eképpen: Így múlik a földi dicsőség, de végül is belenyugodtam ebbe a kérlelhetetlen törvénybe. Még szomorúbban hatott azonban az, hogy mikor kerestem és kutattam új nevek, új csillagok után, akiket a névsorba felvehetnék, akkor nem találtam az elhalványultak méltó utódaira. Nem mintha nem volna elég új név, elég új és csinos arc, elég induló karrier és elég máris learatott friss babér! O igen, nagy a nyüzsgés és mozgolódás a színházakban és színházak körül, a színigazgatói irodákban és szinházi lapoknál, de kétségtelen uj értékek, határozott uj tehetségek nagyon gyéren jelentkeznek, így van az a nőkre vonatkozólag s így a férfiak körében is. Ami a férfiakat illeti, könnyű a magyarázat. A háború nemcsak hogy megtizedelte azt a fiatal férfinemzedéket, melyekből az uj tehetségeknek kellett volna kikerülniök, de szétszórta, eldurvította, műveltségileg és ambíciói tekintetében el is parlagosította. A női utánpótlást azonban nem lehet a hábo-