Színházi Élet, 1920. április 25–május 1. (9. évfolyam, 17. szám)
1920-04-25 / 17. szám
SZÍNHÁZI ÉLET 21 Sokat vitatkoztak azon, hogy a "rémdrámának, mint műfajnak van-e létjogosultsága és hogy azok az eszközök, amelyek a rémdrámának alkotó elemei, nem-e egyenlőek az artisták nyaktörő mutatványaival. A kérdést nem lehetett eldönteni, mert az esztétikusok hangos kifakadásaival a legélesebben szembehelyezkedett a legfőbb színházi hatalom : a közönség. Az a közönség, amely az idegeknek felkorbácsolásától bizony sohasem riadt vissza, ellenkezőleg boldogan adta át magát az izgalmaknak. A rémdrámát ezért el kell fogadni. A közönség elfogadja, szereti, tehát a kritikusnak meg kell hajolnia a közönség ízlése előtt. Mindezeket előre kellett bocsátani, amikor arról a drámáról számolunk be, amelyben Csortos Gyula, a Vígszínház művésze bemutatkozott a Fővárosi Orfeumban. „A vesziés" a címe, amerikai történetnek van minősítve és szerzőjéül Casca nevű író szerepel. Egy vasúti bakterház előtt játszódik a darab. A színen végigfut a vasúti vágány, ott a szemafor, amelynek zöld lámpája szabad befutást jelez, a háttérben hatalmas hegy, amelynek országútja tisztán kivehető. Sötét este van. Smith és Davis detektívek állnak őrt a bakterház előtt, erre kell jönni Carlonak, a veszedelmes fegyencnek, aki nemrég szökött meg a sing-singi fegyházból. A hegyi országúton már látni is az autót, egy pillanat és a keresett szökevény megérkezik feleségével, Carthley vasútkirály leányával, Gladyssel. Nemsokára megtudjuk azt is, hogyan került össze a fegyenc a milliárdos leányával. Gladys bemegy a bakterházba, hogy telefonon érdeklődjék aziránt, mikor érkezik az apja különvonata, amelyen folytatni fogják nászútjukat. Mialatt Gladys bent van a bakterházban, Carlo felismeri Smithben a detektívet, leugrik, fegyverét elveszi, összekötözi és elcipeli a bakterház mögé. A fiatal asszony kijön a házból, Carloval leülnek egy padra és beszélgetnek. Carlo ezt mondja : üüJallipfiU^t f2•<• Rákosi iskola „Leányvásár" (Papp R. felv.) «