Színházi Élet, 1920. május 2–8. (9. évfolyam, 18. szám)

1920-05-02 / 18. szám

18 SZINHÁZI BLBI" Paul Garbagny-val, egy párisi film­szerző­vel, aki azóta a Pathé-gyár párisi igazgatója lett és szerzője, meg­rendezője a híres Nick Winter-féle detektivfilmeknek. Gar­bagny különben most is elkísérte Nick Wintert bájos, tipikusan párisi feleségével együtt, hogy a cstar-filmgyár próbáit és felvételeit vezesse. — Amikor Garbagny az első detektív­szerepet nekem adta, — meséli Nick Win­ter — arra kért, hogy valamilyen újszerű, bizarr detektív-típust komponáljak. Már régóta ismertem egy Rossignol nevű párisi detektívet, akinek a külseje egy cseppet sem volt összhangban a nevével. (Rossignol magyarul : fülemile.) Rendkívül sűrü szem­öldöke volt, nagy, va­stag, fekete, lelógó bajusza ; elhatároztam, hogy Rossignol ba­rátom maszkjában fogok fellépni és ezzel sikerült is egy kis hírnévre szert tenni. — Most úgy kerültem Budapestre, hogy leszerződtünk a Starral négy új darabnak az itten való eljátszására. „Nick Winter négy új kalandja" a címe a sorozatnak, melynek minden egyes része egy 2000 méteres filmből fog állani. Lesz tehát négy­öthónapi munkánk, amelynek befejeztével visszatérünk Párisba. — Már régóta hagyták el Párist ? — kérdem. — Egy hete éppen ! Már előbb is Pesten ettünk volna, de Bécsben hat napot kellett eltöltenünk, amíg végre sikerült hosszas szaladgálás után és egy sajátkezűlag írt miniszteri ajánlólevéllel kieszközölni, hogy velünk jöhessen a Nick Winter-féle filmek egyik fontos szereplője. — Ugyan kicsoda — kiváncsiaskodom. — Itt jön ! — mutat rá Nick Winter egy páratlanul szép, hatalmas rendőrkutyára, „aki" két hölgy — a művész felesége és leánya — kíséretében lép a szűk szobába. A hölgyek keservesen panaszkodnak budapesti lakásnyomor miatt; a Ritzben, a a Hungáriában, meg a Bristolban egyetlen üres szobát nem találtak és néhány napig még egy kis Royalbeli szobában kell meg­húzódniok, holmi jövőbeli ígéretekben re­ménykedve. — De azért nagyon szívesen vagyunk Budapesten — mo­ndja fényképezés közben Nick Winter, — ahol már 1912 ben, meg 13-ban is oly szívesen fogadtak. Hja, ha a háború nem jön közbe . . . Elborult hangon mesél háborús élmé­nyeiről a művész, aki négy és fél évnél to­vább teljesített aktív szolgálatot a francia gyalogságban. A németeket elkeseredetten szidja, de a magyarok sorsát őszintén saj­nálja és igy fejezi be szavait : — Ha minden francia ugy ismerné a magyarokat, mint én, akkor nem ilyen sorsra jutott volna Magyarország ! Amit mi szivesen el is hiszünk Nick Win­ternek és csak azt sajnáljuk, hogy a hires moziszinésznek nincs meg az a döntő szava, ami megvolt annak a másik híres komédiásnak, aki hetven esztendőn keresz­tül játszott tigrisszerepeket. CLAIRE BAUROFF FILMET IRT ÉS EL­JÁTSSZA A FŐSZEREPÉT. A finom, karcsú táncosnő, Claire Bauro­f, akinek táncmatinéi olyan fényes sikert arattak, hatfelvonásos filmet irt egy fiatal, kitűnő szcenikus, Fejős Pál társaságában és a Ripu­se-filmgyár a na­pokban meg is kezdi a felvételeit! A filmnek, amely vissza­visz a görög mitológiai időkbe, de a végén napjainkban, New­ Yorkban bon­takozik ki, Pán a címe, Fejős rendezi és fő­szerepeit Claire Bauroffon kívül Gellért Lajos, Pártos Gusztáv és Costa Viktor játsszák. A Mobile-filmgyárnak hosszabb szünetelés után ez lesz az első filmje s pazar látványosság­nak tervezi. Nick Winter feleségével és leányával, Golden­weiserrel a „Star" bécsi igazgatójával, Mr. Garbagnyval és Mr. Garbagnyval. ( Vasadi felv.)

Next