Színházi Élet, 1920. május 9–15. (9. évfolyam, 19. szám)
1920-05-09 / 19. szám
37 SZÍNHÁZI ÉLET Hol nyaral idén ? — Rátkai levele a „Színházi Élethez* — Kedves Voltatok a Színházi Élet" ! olyan tapintatlanok, hogy az első meleg nappal siettetek megkérdezni: hol nyaralok az idén. Hát én úgy bújok ki a körkérdés elől,hogy mellékelten itt küldöm idei nyaralásom tervezetét. Minden szónál szebben — a rajz, melyből beszél láthatjátok, hogy 1920 nyarán pesti lakásom ebédlőjében fogok fürdőzni. Ha a sok kellék, mely ahez szükséges fürdőrészek, játékhajók — raj és a többi — nem kerül sok pénzbe, valóban igy oldom meg a nyaralási kérdést. Pesten nyaralok de ugy, mintha Abbáziában költenék el egy vagyont. Tisztelettel és szervusztok Rátkai Márton Aréna Ott tul a hidon, ott jártam egy este S szemem a multak emlékit kereste. Kis deszkaszinház, pont a hiddal szembe Hogyis ne jutott volna az eszembe ? A pusztult liget minden véznapokra Figyelmeztetnek eltűnt szép napokra, Szellős aréna holt romantikája, Hadd próbáljak még emlékezni rája . . . Hát színház volt ott, bár fából csupán, Játszottak Ott láthatott benne este — délután. Népszínművet, a delnő s a diák vagy zord tragédiát. Elmentek őszkor, visszajöttek nyárra És egy forint volt egy biléta ára . . . A kis ajtónál bükkfalóca állt, Ott ültek együtt, mintha baj se vóna, Ravaszdi Jagos szende Desdemona, Kent büszke grófját s tisztes Lear királyt Láthatta az, kit utja vitt ép arra, Mint gyújtanak rá két rövid szivarra. S ha eljátszták a drámát, operettet, Kosztot a nyári vendéglőben Izmos csapos a sört kancsókba ettek, mérte. Nyolc vasat kellett vőn' fizetni érte. Máig sem értem, hogy maradt adós Az árával hős — jellem s kardalos ? Vasárnaponként rezes banda játszott S táncos párokban sem volt ott hiány, Uralkodott a népies irány, Mindenki csárdást s újra csárdást járt ott S odább a réten, hol pipacs terem, Csöndben virult a nyári szerelem . .. Hogy is volt aztán ? nem tudom tovább. Csak látomás volt, csalfa délibáb. Nincs deszkaszinház és nincs nyári élet, Csak álom volt s már régen semmivé lett. Közületek már rég egyet se látok, Ti életvidám nagy komédiások, Ott jártok, hol Szent Dávid hegedül, Itt hagyva engem árván, egyedül, Elmultatok, mint minden a világon, Óh tovaröppent, elszállt ifjúságom • ... " KALOTAY LÁSZLÓ