Színházi Élet, 1920. június 13–19. (9. évfolyam, 24. szám)
1920-06-13 / 24. szám
IX. évfolyam 1920 június 13-tól június 19-ig 24. szám Szerkesztőség Erzsébet-körút 24 Telefon : József 129-35 ELŐFIZETÉSI ÁRA: Budapesten és vidéken: Negyedévre 60.— K Egyes számára : Budapesten . PC és vidéken K J _ Hirdetések mm.-sora 5 kor. SZÍNHÁZI ÉLET SZÍNHÁZI, IRODALMI ÉS MŰVÉSZETI HETILAP MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP REGGEL Felelős szerkesztő : INCZE SÁNDOR Kiadóhivatal Erzsébet-körút 29 Telefon : József 121-73 A jegypénztár száma: Telefon : József 121-72 A kormánybiztos Június elsején szokatlan sürgés-forgás volt az Operaházban. A folyosókon mér kora reggel hivatalnokok és művésztagok csoportjai álldogáltak, a szolgák a szokottnál fürgébben és fontoskodva jártak ki és be a szerepkönyvekkel, még Oroszlán, a gyengelébű és népszerű Oroszlán is sietett és a mindig higgadt Csepke bácsi, a közismert portás, figyelőállásba vágta magát a Hajós utcai árkádok alatt. A próbákra érkező tagok tőle igyekeztek megtudni, miféle nagy esemény van küszöbön ? — Ki jön, Csepke bácsi ? — Az uj gróf. Ebből mindenki mindent megértett, pedig »az uj gróf" nem is gróf, hanem báró. Tudni kell Ugyanis, hogy az Operaház legutolsó intendánsa, helyesebben kormánybiztosa gróf Bánffy Miklós volt és Csepke uram a rangot azonosítja a hivatali állással. Az uj gróf tehát báró Wassics Gyula, az ifjabb e néven, aki miniszteri tanácsos a kultuszminisztériumban és mint kormánybiztos junius elejével került az állami színházak élére. Színházi körökben nem új a neve, hiszen évek hosszú sora óta országos színészeti főfelügyelő, jól ismeri nevét a magyar színházi publikum is, hiszen nem egyszer jelent meg a Nemzeti Színház függönye előtt, mint szerző és mindkét minőségben őszinte becsülést és tiszteletet szerzett nevének, amelyet a magyar kultúra fejlesztésének történetében már híressé tett egy másik Wlassics Gyula, az ifjabbiknak atyja, egykori kultuszminiszter. Az új kormánybiztos pontosan, mint hivatali rendhez szokott ember, tíz órakor megjelent az Operaházban és minden különösebb ceremónia nélkül elfoglalta az első emeleten az úgynevezett intendánsi szobát, azt a pompás, gobelines termet, amelyet még gróf Keglevich István rendezett be nemes ízléssel. Ifj. Wlassics Gyula báró azóta minden nap bejár új hivatalába, ahol serényen dolgozik, tárgyal az igazgatókkal, tagokkal és lelkes ambícióval készíti elő a jövő művészi munkáját. Itt kerestük fel a napokban, hogy megkérjük, nyilatkozzék terveiről a „Színházi Élet" olvasói számára. — A jövő terveiről — mondta a kormánybiztos, — egyelőre semmi konkrétumot nem mondhatok. A művészi vezetést Kerner István főzeneigazgató úr vállalta,, akinek megvan a maga, a kormány előtt is jól ismeretes művészeti programmja és az én feladatom csupán az, hogy ennek a programmnak, amelyet természetesen a magaménak is vallok, megvalósítását tegyem, lehetővé. — Úgy tudjuk, — vetettük közbe — hogy Kerner főzeneigazgató úr annak idején csak bizonyos anyagi garanciák mellett volt hajlandó a művészeti vezetést vállalni. Megvannak ezek a garanciák ? — Igen természetesen — felelte Wlassics báró. — Sem ő, sem én nem vállaltuk addig a munkát, amíg a pénzügyminisztérium nem járult hozzá büdzsénkhez. Az Operaház sohasem volt lukratív intézmény, de az utóbbi években mégis odafejlődött, hogy minden nagyobb deficit nélkül fentarthatja az állam. Ez volt az oka annak is, hogy a legutóbbi bérleti ajánlatnál a többé-kevésbé rideg anyagi ala-