Színházi Élet, 1920. július 4–10. (9. évfolyam, 27. szám)
1920-07-04 / 27. szám
IÄ evíoíyatn 1920 julius 4-től iulius 10-ig ELŐFIZETÉSI ÁRA : Budapesten 27. szám és vidéken : Negyedévre GO.— K Egyes szám éra : Budapesten . PC _ és vidéken K Hirdetések mm.-sora 5 kor. SZÍNHÁZI ÉLET SZÍNHÁZI, IRODALMI ÉS MŰVÉSZETI HETILAP MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP REGGEL Felelős szerkesztő : INCZE SÁNDOR Szerkesztőség Erzsébet-körút 24 Telefon : József 129-35 Kiadóhivatal Erzsébet-körút 29 Telefon : József 121-73 A jegypénztár száma: Telefon : József 121-72 Az intim színház Irta: SZÁSZ ZOLTÁN Budapest évek óta vivődik egy bensőséges hatásokra alkalmas, halk, finom és nemes árnyalatok érvényesítésére képes szinház létrehozásán s egész bizonyos, hogy előbb-utóbb meg is fogja szülni. Hogy miért nem születik meg olyan könnyen az ilyen nemes kis szinház, holott a kabarék, melyek pedig szintén apró színházak, szintén sok intimitást nyújtanak, gombamód sarjadnak ki máról-holnapra Budapest talajából, annak több oka van. Az egyik ez : A művészet kérdése itt egész különösen szövődik össze gazdasági kérdésekkel, az érték és az ár ősi ellentéte és küzdelme jelentkezik itt egy sajátságos formában. A szellemi értékek nagy tragédiája az, hogy minél magasabbrendűek, annál kisebb a pénzértékük. Nem éppen egy matematikai törvény ez, mely alól nincsenek kivételek, de nagyjában igaz. Az úttörő tudományos vagy művészi munkák olykor a nyomdaköltségeket se térítik meg, a tömeg felvilágosítására vagy szórakoztatására alkalmas termékek ellenben gazdaggá teszik az írót és kiadót egyaránt. És ezért egész más a „jó" művészi vagy írói s más kiadói, kereskedői, színházigazgatói értelemben. Ismétlem, nem lehetetlen a kettőt egyezteni, sőt nem egy klasszikusnak az is a nagysága, hogy egyesíti is, de ez a szomorú ellentét mégis fennáll. A kamaraszínháznál pedig különösen veszélyes mértékben. Egy intim színháznak természetszerűleg kicsinek kell lennie. Ez pedig azt jelenti, hogy nézőterén csak kevés ember foglalhat helyet, tehát a telt ház bevételi képessége is alacsony. Igaz, hogy a helyárak emelésével bármekkora összeget ki lehet sajtolni bármily kicsiny színházból — elméletben. Gyakorlatban azonban nem, mert, ha a helyárak túl magasak, illetve a közönség felfogása szerint nem állanak arányban a nyújtandó művészet vonzerejével, akkor a színház üres marad. Márpedig a finom, a szép, nemes, magas színvonalú dráma és hozzá méltó színjátszás, ha nagy művészi érték is, nem az a piaci varázsú cikk, amely a széles nagy tömeget annyira csábítaná, hogy bármily drága színházat, legyen bár ez a színház mégoly kicsi, nap-nap után megtöltsön. A megoldás itt is, mint annyi más művészeti és társadalmi kérdésben, a műveltség terjedésétől várható. Ma még, főleg ebben a háborútól s háború utáni felforgatásoktól és bomladozásoktól szétdúlt mában kevés az olyan finnyás izlésű, szubtilis kultúrájú, nemes izlésű ember, aki egy kamaraszínház állandó közönsége lehetne. Főleg az ilyen vagyonos ember kevés. Diák, az alsó osztályokból feltörő fiatalember, bizonytalan sorsú intellektuell talán több, de ezek nem tudják megfizetni a nagy helyárakat. Több kultúra, még több felvilágosultság szükséges ide