Színházi Élet, 1920. július 4–10. (9. évfolyam, 27. szám)

1920-07-04 / 27. szám

IÄ evíoíyatn 1920 julius 4-től iulius 10-ig ELŐFIZETÉSI ÁRA : Budapesten 27. szám és vidéken : Negyedévre GO.— K Egyes szám éra : Budapesten . PC _ és vidéken K Hirdetések mm.-sora 5 kor. SZÍNHÁZI ÉLET SZÍNHÁZI, IRODALMI ÉS MŰVÉSZETI HETILAP MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP REGGEL Felelős szerkesztő : INCZE SÁNDOR Szerkesztőség Erzsébet-körút 24 Telefon : József 129-35 Kiadóhivatal Erzsébet-körút 29 Telefon : József 121-73 A jegypénztár száma: Telefon : József 121-72 Az intim színház Irta: SZÁSZ ZOLTÁN Budapest évek óta vivődik egy bensőséges hatásokra alkalmas, halk, finom és nemes árnyalatok érvénye­sítésére képes szinház létrehozásán s egész bizonyos, hogy előbb-utóbb meg is fogja szülni. Hogy miért nem születik meg olyan könnyen az ilyen nemes kis szinház, holott a kaba­rék, melyek pedig szintén apró szín­házak, szintén sok intimitást nyúj­tanak, gombamód sarjadnak ki má­ról-holnapra Budapest talajából, an­nak több oka van. Az egyik ez : A művészet kérdése itt egész kü­lönösen szövődik össze gazdasági kérdésekkel, az érték és az ár ősi ellentéte és küzdelme jelentkezik itt egy sajátságos formában. A szellemi értékek nagy tragédiája az, hogy minél magasabbrendűek, annál kisebb a pénzértékük. Nem éppen egy matematikai törvény ez, mely alól nincsenek kivételek, de nagyjában igaz. Az úttörő tudomá­nyos vagy művészi munkák olykor a nyomdaköltségeket se térítik meg, a tömeg felvilágosítására vagy szórakoztatására alkalmas termékek ellenben gazdaggá teszik az írót és kiadót egyaránt. És ezért egész más a „jó" művészi vagy írói s más ki­adói, kereskedői, színházigazgatói értelemben. Ismétlem, nem lehetet­len a kettőt egyezteni, sőt nem egy klasszikusnak az is a nagysága, hogy egyesíti is, de ez a szomorú ellentét mégis fennáll. A kamara­színháznál pedig különösen veszé­lyes mértékben. Egy intim színház­nak természetszerűleg kicsinek kell lennie. Ez pedig azt jelenti, hogy nézőterén csak kevés ember foglal­hat helyet, tehát a telt ház bevételi képessége is alacsony. Igaz, hogy a helyárak emelésével bármekkora ös­­szeget ki lehet sajtolni bármily ki­csiny színházból — elméletben. Gya­korlatban azonban nem, mert, ha a helyárak túl magasak, illetve a kö­zönség felfogása szerint nem álla­nak arányban a nyújtandó művészet vonzerejével, akkor a színház üres marad. Már­pedig a finom, a szép, nemes, magas színvonalú dráma és hozzá méltó színjátszás, ha nagy művészi érték is, nem az a piaci varázsú cikk, amely a széles nagy tömeget annyira csábítaná, hogy bármily drága színházat, legyen bár ez a színház mégoly kicsi, nap-nap után megtöltsön. A megoldás itt is, mint annyi más művészeti és társadalmi kérdésben, a műveltség terjedésétől várható. Ma még, főleg ebben a háborútól s háború utáni felforgatásoktól és bom­ladozásoktól szétdúlt mában kevés az olyan finnyás izlésű, szubtilis kultúrájú, nemes izlésű ember, aki egy kamaraszínház állandó közön­sége lehetne. Főleg az ilyen vagyo­nos ember kevés. Diák, az alsó osz­tályokból feltörő fiatalember, bizony­talan sorsú intellektuell talán több, de ezek nem tudják megfizetni a nagy helyárakat. Több kultúra, még több felvilágosultság szükséges ide

Next