Színházi Élet, 1920. július 4–10. (9. évfolyam, 27. szám)

1920-07-04 / 27. szám

6 SZÍNHÁZ! BLED Operett — sablon nélkül­ ­ — Gilbert-operett a Vígszínházban — A modern librettó­ esztétika szerint jó az a szöveg­, amely zene nélkül is megállja he­lyét a színpadon. A Vígszínház nyári évad­jára most egy operettet mutat be, amely­nél szöveg és zene bámulatos kongeniali­tásban állnak egymással. A szöveg minden tekintetben megfelel a modern librettó-esz­tétika követelményeinek, valóban zene nél­kül is megállná helyét, a zene pedig : a ze­nét Jean Gilbert, a világszerte ismert és népszerű berlini komponista írta és ezzel már jellemeztük is értékeit. Az újdonságnak „A hermelines nő" a címe, mint ezt az ol­vasó különben nélkülünk is jól tudja, hiszen hetek óta a legnagyobb érdeklődés várja a bemutatót. A szövegírók, Wellisch és Schart­­zer szakítottak minden operett-hagyomán­­nyal és ötletes, finom vígjátékot írtak Gil­bert számára, amelyben jóformán semmit sem találunk meg az operettek sablonjaiból. Ha valami, elsősorban ez fogja vonzóvá és újszerűvé tenni a Vígszínház idei operett­újdonságát. A három felvonásnak Beltrami gróf felső­olaszországi kastélya a színhelye. Az expo­zícióban egy kis világtörténelmi felfrissí­tésre van szüksége a nézőnek. A darab 1810 körül játszik és tudnunk kell, hogy ebben az időben, Ferenc császár uralkodása alatt, az osztrákok voltak Lombardia és Ve­nezia urai. Az olaszok természetesen nem szívesen látták a hódító idegeneket, akik­nek a párisi béke és nem a fegyverrel szer­zett jog juttatta a gazdag országrészeket és minden lehetőt elkövettek arra, hogy az osztrákokat kiűzzék. Egy ilyen politikai összeesküvésnek volt részese gróf Beltrami Adrián is, aki Verona közelében lévő ősi kastélyából éppen Milanóba készül barátai­hoz és politikai híveihez, mikor egészen váratlanul és véletlenül a kastélyba érkezik a híres varasdi huszárezred, amely nem tudni, milyen felsőbb parancsra. — Paltics ezredes vezérlete alatt megszállja a grófi uradalmat. Beltrami grófnak szép, fiatal felesége van, aki szereti és éppen ezért félti is az urát. Marianna grófné teljesen tájékozott férje politikai tervei felől és így méltán aggódik, különösen mikor a huszárok keresztül-kasul járják a kastély termeit, hogy megkeressék a házigazdát. Benyitnak végre a gróf szo­bájába és meg is találják az olasz főurat, de nem tudják, hogy időközben egy kis szerepcsere történt. Véletlenül a kastélyban időzött a bohókás Suitangi, a kedves ár­nyékképvágó, aki azokban az időkben a későbbi Angelókat helyettesítette és fürge ollóval fekete papírból finom pontossággal kiszabta mindenkinek a profilját. Ez a Sui­tangi lelkes hive Beltrami grófnak és a leg­nagyobb készséggel vállalkozott a szerep­cserére. Mialatt a huszárok végigjárták a kastélyt, a hóbortos Suitangi felöltözött a gróf ruháiba és mint szívélyes házigazda fogadja a megszálló sereget. Az álgróf után ítélve Paltics ezredes nem sok jót remél a­ háziasszonytól. Sejti, hogy az is olyan csú­nya vénség, mint a gróf, de annál nagyobb a meglepetése, mikor egyszerre szembe r Jrar 'ïmzvmmm %L ' s % l Jjg Bk • Í Hh > "í­­ mm i mm BOROSS ÉS FEKETE Andrássy?uti szinház : Papuka vadászni megy iAngelo fotográfia)

Next