Színházi Élet, 1920. július 4–10. (9. évfolyam, 27. szám)
1920-07-04 / 27. szám
6 SZÍNHÁZ! BLED Operett — sablon nélkül — Gilbert-operett a Vígszínházban — A modern librettó esztétika szerint jó az a szöveg, amely zene nélkül is megállja helyét a színpadon. A Vígszínház nyári évadjára most egy operettet mutat be, amelynél szöveg és zene bámulatos kongenialitásban állnak egymással. A szöveg minden tekintetben megfelel a modern librettó-esztétika követelményeinek, valóban zene nélkül is megállná helyét, a zene pedig : a zenét Jean Gilbert, a világszerte ismert és népszerű berlini komponista írta és ezzel már jellemeztük is értékeit. Az újdonságnak „A hermelines nő" a címe, mint ezt az olvasó különben nélkülünk is jól tudja, hiszen hetek óta a legnagyobb érdeklődés várja a bemutatót. A szövegírók, Wellisch és Schartzer szakítottak minden operett-hagyománnyal és ötletes, finom vígjátékot írtak Gilbert számára, amelyben jóformán semmit sem találunk meg az operettek sablonjaiból. Ha valami, elsősorban ez fogja vonzóvá és újszerűvé tenni a Vígszínház idei operettújdonságát. A három felvonásnak Beltrami gróf felsőolaszországi kastélya a színhelye. Az expozícióban egy kis világtörténelmi felfrissítésre van szüksége a nézőnek. A darab 1810 körül játszik és tudnunk kell, hogy ebben az időben, Ferenc császár uralkodása alatt, az osztrákok voltak Lombardia és Venezia urai. Az olaszok természetesen nem szívesen látták a hódító idegeneket, akiknek a párisi béke és nem a fegyverrel szerzett jog juttatta a gazdag országrészeket és minden lehetőt elkövettek arra, hogy az osztrákokat kiűzzék. Egy ilyen politikai összeesküvésnek volt részese gróf Beltrami Adrián is, aki Verona közelében lévő ősi kastélyából éppen Milanóba készül barátaihoz és politikai híveihez, mikor egészen váratlanul és véletlenül a kastélyba érkezik a híres varasdi huszárezred, amely nem tudni, milyen felsőbb parancsra. — Paltics ezredes vezérlete alatt megszállja a grófi uradalmat. Beltrami grófnak szép, fiatal felesége van, aki szereti és éppen ezért félti is az urát. Marianna grófné teljesen tájékozott férje politikai tervei felől és így méltán aggódik, különösen mikor a huszárok keresztül-kasul járják a kastély termeit, hogy megkeressék a házigazdát. Benyitnak végre a gróf szobájába és meg is találják az olasz főurat, de nem tudják, hogy időközben egy kis szerepcsere történt. Véletlenül a kastélyban időzött a bohókás Suitangi, a kedves árnyékképvágó, aki azokban az időkben a későbbi Angelókat helyettesítette és fürge ollóval fekete papírból finom pontossággal kiszabta mindenkinek a profilját. Ez a Suitangi lelkes hive Beltrami grófnak és a legnagyobb készséggel vállalkozott a szerepcserére. Mialatt a huszárok végigjárták a kastélyt, a hóbortos Suitangi felöltözött a gróf ruháiba és mint szívélyes házigazda fogadja a megszálló sereget. Az álgróf után ítélve Paltics ezredes nem sok jót remél a háziasszonytól. Sejti, hogy az is olyan csúnya vénség, mint a gróf, de annál nagyobb a meglepetése, mikor egyszerre szembe r Jrar 'ïmzvmmm %L ' s % l Jjg Bk • Í Hh > "í mm i mm BOROSS ÉS FEKETE Andrássy?uti szinház : Papuka vadászni megy iAngelo fotográfia)