Színházi Élet - 1920/27. szám

2 Körmendy Kálmán Körmendy Kálmán, a Belvárosi Színház nagytalentumú művésze, itt­hagyta kedvelt színpadát, a fényt, a ragyogó kis színházat, aggódó ön­feláldozással szorgoskodó hű felesé­gét, hároméves kis Laci fiát és kol­légáit. Fanatikus rajongója volt Kör­mendy a színpadnak, hivatásnak te­kintette pályáját és egész szívvel szolgálta azt. Csupa szivember volt ! Mindenkit szeretett és mindenki sze­rette ! Budapesten született 1886-ban. Középiskolái elvégzése után a Rá­kosi-iskolába iratkozik, melynek vé­geztével Nagyváradra szerződött. De itt csak rövid ideig marad, mert ha­marosan meghívják Kolozsvárra, ahonnan a Vígszínházhoz szerződ­tetik. Nyugtalan vére azonban újra vidékre hajtja és igy elkerül Szegedre Almássy Endre színházához. Itt veszi feleségül Gömöri Vilmát. Innen nagy íveléssel halad pályáján és midőn a Modern Színpad igazgatója, Dr. Bárdos Artúr új vállalatéhoz tagokat szerződtetett, Körmendy neve is ott szerepel a jelöltek között, így került a Belvárosi Színházhoz, ahol minden­kor elsőrendűt produkált. Legnagyobb sikere „Az ötvenéves férfi", ifjú Boglári László szerepében volt. Temetésén a Belvárosi Szinház testületileg vett részt. Bárdos Artúr dr. igazgató mondott a társulat ne­vében utolsó Istenhozzádot az el­hunytnak. Pergő Celesztin miskolci színigazgató kér­vénye Borsodvármegye „theátrális directiójá­hoz" 1824 nov. 5 én. .Minthogy ez a társaság magamagát tartja fenn és ki tudja, a szűk idők mostohaságaiba miképen és mennyi részben szerezheti ki jövedelmét, annál fogva méltóztassanak a te­kintetes urak kieszközölni, hogy minden játszó tag itt Miskolcon szabad kosztot nyerhessen, akinek pedig nem lehetne házi környülállásaik miatt azt elfogadni, azon tagokat segíteni, búzával, borral és zsír vagy szalonnabéli virtualéval és erről tökéletes bizonyosságba tenni mindegyiket, így az actor élete egyik terhes gondjától könnyebbülvén, több időt és ösztönt nyer magát mivelni és tanulni s leg­főbb mód az arra, hogy állandók s meg­örökítve legyenek. KÖRMENDY KÁLMÁN SZINHÁZI ÉLET is. Egy olyan társadalom, melynek felső osztálya nemcsak bárokba, ka­barékba, esetleg diszes operaházakba tolong, hanem a nemes szellemi fi­nomságok kultuszának is hive s melynek szellemi proletariátusa nem a mindennapi kenyér gondjától gyö­törten robotolja le nap-nap után sivár munkáját, hanem a kultura leg­frissebb szellemi bimbózásának ter­mészetes első élvezője és hozzáértő értékelője.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék