Színházi Élet, 1920. július 11–17. (9. évfolyam, 28. szám)
1920-07-11 / 28. szám
IX. évfolyam 1920 július 11-től július 17-ig 28. szám ELŐFIZETÉSI ÁRA : Budapesten és vidéken: Negyedévre 60.— K Egyes számára : Budapesten . DJ és vidéken K• Hirdetések mm.-sora 5 kor. SZÍNHÁZI ÉLET SZÍNHÁZI, IRODALMI ÉS MŰVÉSZETI HETILAP MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP REGGEL Felelős szerkesztő : INCZE SÁNDOR Szerkesztőség Erzsébet-körút 24 Telefon : József 129-35 Kiadóhivatal Erzsébet-körút 29 Telefon : József 121-73 A jegypénztár száma: Telefon : József 121-72 A hőstenor, mint bonvivant Vannak hagyományok, amelyek fölött bizonyos álkegyelet őrködik, vigyázva, nehogy megsértsék őket. Különösen a színpadi művészetben uralkodnak ilyen tradíciók s ezért hat ma is forradalmi erővel, ha szabad és az életet gyakorlati oldaláról felfogó szellemek rést ütnek a merev hagyományokon. Milyen nagy port vert fel nem is olyan régen, mikor a film sorra hódította meg és állította az új művészet szolgálatába a színpad nagyjait ! Egy évtized előtt még lekicsinylő mosoly fogadta volna azt a vakmerő ajánlatot, hogy ez vagy az a színésznagyság játszon el egy moziszerepet, ma pedig szinte hozzátartozik a színészet mesterségéhez és művészetéhez a mozizás. Valahogyan így állunk azokkal az operaénekesekkel is, akik hébekorba kirándulást tesznek a könnyebb zene birodalmába és operettet énekelnek. Ugyanazok, akik egészen természetesnek vették, hogy olyan kiváló zenei alkotásokat, mint a „Hoffmann meséi", „A denevér" vagy a „Boccaccio” ne operettszínházban, hanem operaszínpadon adjanak elő, képesek voltak megütközni afölött, hogy egyik vagy másik operai kiválóságunk operettvendégszereplésre vállalkozzék. Pedig a kettő jóformán ugyanaz. Az említett klasszikus operettek azért követelik meg az operaszínpadot, mert a muzsikájuk csak magasabbrendű énekművészettel érvényesülhet, az operettszinpad pedig azért szorul gyakran operai kisegítésekre, mert a kifejezetten operettszínészek között van ugyan sok nagyon jó színész, de annál kevesebb a jó énekes. Már pedig, akármit is mondanak az operett műfajaira, el kell ismernünk, hogy itt is az éneklésen, a hangon múlik minden. Hogy mennyire így van ez, láthattuk a két legújabb pesti operettsikernél. A Scala-Színház az ifjú Páris szerepére dr. Székelyhidy Ferencet szerződtette, a Vígszínház pompás újdonságában, „A hermelines nő"-ben pedig mindkét főszerepet par excellence operai énekes játssza. A férfi főszerepben Operaházunk másik kiválóságának, Környei Bélának csillogó orgánumát élvezheti Pest nyári közönsége, a kiváló tenoristának partnere pedig Máthé Rózsi, aki ép olyan ambícióval énekli Delila vagy Carmen szerepét, mint Marianna grófnőét. Környei Bélának egyébként nem ez az első operett-kirándulása. Nála az „on revient toujours" elve érvényesül, hiszen az operettszínpadról került az ország első énekesszinpadára és itthon, valamint külföldön aratott nagy sikerei mellett sem tartja megvetendőnek azokat, amelyeket operettben arat. Néhány év előtt a Schubert-operettek budapesti sikerének vetette meg alapját, most pedig a szellemes Gilbert szolgálatába szegődött. A Schubert-operetthez fűződik egy nagy operettdiva - karrier kezdete is : Kosáry Emmyé, aki az operaszínpadról ment operettben vendégszerepelni és azóta is folytatja ezt a vendégszereplést olyan diadallal, amilyent nagyon kevés magyar énekesnő aratott eddig. Az opera adta az operettnek Della Donna Eugéniát is, valamint Dömötör Donát, aki Strauss Saloméja után a Csokoládé-katonában aratott komoly énekesnői sikert. A hagyományok tehát az opera-operett kérdésében is megbuktak, mint akárcsak az életnek más sok nagy kérdésében. Ma már senki sem ütközik meg azon, hogy Környei nyáron nem Cantot énekli, hanem Paltics ezredest, mert megtanulták végre, hogy az operettnek nem a móka és a tánc a fő alkotóeleme, hanem a muzsika és a hang. Cserna Andor