Színházi Élet, 1920. augusztus 29–szeptember 4. (9. évfolyam, 35. szám)
1920-08-29 / 35. szám
SZÍNHÁZI ÉLET 10 Hétfő délután öt óra felé járt. A szerkesztőség tagjain különösen nyomott hangulat vett erőt. Ilyenkor szokott jönni Zugligeti. És csakugyan. Pár perc múlva már itt volt. — Uraim! Ma elindultam! — mondotta. — Hová, hová, hová, hová ? — énekelte az „Ezüst sirály"-ból a szerkesztő. — A halhatatlanság felé ! Borzas haját végigsimogatta, aztán hirtelen zokogni kezdett : — Oh, hány évig vártam erre a nagy napra ! Mennyi álmatlan éjszakát áldoztam érte! Ön nem volt hiába. Pár nap múlva az egész világ ismerni fogja nevemet és naggyá teszem a „Színházi Élet"-et is. A szerkesztőség tagjai kezdtek kifelé somfordálni. Zugligeti azonban egy merész ugrással elállta az utat. — Szerencsétlenek ! Legyenek boldogok, hogy hallhatják, amit mondok! Megadtuk magunkat sorsunknak. Ő pedig így kezdte : — Steinach holnap reggel, amikor olvasni fogja az én találmányom hírét, öngyilkos lesz ! Tönkre tettem őt ! Feltaláltam a kormányozható életkorszérumot. Ezzel a szérummal bárki önmagát olyan korúvá alakíthatja át, amilyen épen neki tetszik! Az öreg,ha akar, fiatal, a fiatal öreg lehet. De ez még semmi ! A sovány ember kövér lehet egy perc alatt, kövér sovány, az alacsony a magas, a magas alacsony. Hát mi ehhez képest Steinachnak az a vacak találmánya ! Jól tudom, hogy önök kétkednek, de nekem bizonyítékaim vannak. Ma reggel óta folytattam kísérleteimet. És az eredmények igazolnak engem, íme, győződjenek meg róla. Kísérleteim eredményéről azonnal fényképfelvételeket készítettem. Mégpedig olyan emberekről, akikről tudtam, hogy érdekelni fogja önöket. A Ilosvay Rózsi és Szécsi Ferkó, akik meghíztak (Zugligeti felvétele)