Színházi Élet, 1920. október 3–9. (9. évfolyam, 40. szám)

1920-10-03 / 40. szám

IX. évfolyam 1920 október 3-tól október 9-ig 40. szám ELŐFIZETÉSI ÁRA: Budapesten és vidéken: Negyedévre 72.— K EGYES SZÁM A^A: Budapesten és vidéken K c. Pályaudvarokon 7 K Hirdetések mm.-sora 6 korona SZÍNHÁZI ÉLET SZÍNHÁZI, IRODALMI ÉS­­ MŰVÉSZETI HETILAP MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP REGGEL Felelős szerkesztő: INCZE SÁNDOR Szerkesztőség Erzsébet-körút 24 Telefon: József 129-35 Kiadóhivatal: Erzsébet-körút 29 Telefon : József­­ 21-73 A jegypénztár száma: • Telefon: József 121-72 Haller István kultuszminiszter és Korányi Frigyes pénzügyminiszter nyilatkoznak a „Színházi Élet"-nek az állami színházakról Az Egyetem-utcai Károlyi-palota hall­jában kértem interjút Haller István kul­tuszminisztertől, aki fejével nem­et intve, a következőket mondotta a lépcsőház­­­ban lejövet egy illusztris politikai tár­­­­saságtól körülvéve: — Nem adok interjút, csak egy eset­ben : ha elkísér egy rövid autókirán­dulásra. így jutottam el Frühwirt Mátyás képviselő beszá­molójára Pestszentlőrincre. A zárt autóban­­­ amely­nek karosszériájában han­gos politizálás közepette vitatkoztak , Szmrecsányi, Bernolák, Taszler, Somogyi, Gunda képviselők — adta le az interjút a miniszter­pártvezér, aki a kultúr­fölény biztosításáról, a kö­vetkezőket mondotta: — Ebben az állapotban, amely­ben jelenleg országunk sínylődik, a bennünket szétdarabolni akaró kis államocskákkal szemben egy igen fontos és kihasználható fegy­verünk­ van : a kultúrfölény biz­tosítása.­­ A kultúrfölény akkor válik fegyverré, ha a külföld, főleg pe-HALLER ISTVÁN kultuszminiszter dig az entente, tudomást szerez róla s ha abba a helyzetbe jut­tatjuk, hogy képviselői tődhetnek arról, hogy meggyő­zene és képzőművészetünk, egyetemeink nevelési rendszere stb. oly fokon állanak, mint a Nyugat államai­ban. — A zene, tárlataink, színházaink — ezek a nemzetközi nyelv és kapcsolat, amelyeken keresztül hallatni és láttatni tudjuk magun­kat. Az entente itteni képviselői igenis meg­figyelnek bennünket, látogatják operánkat, képzőművészeti ki­állításainkat és tu­datában­ vannak annak, hogy mi kultúrát termelünk és nyújtunk. Éppen ezért nagy áldozatoktól sem szabad visszariadnunk, ha arról van szó, hogy állami szín­házainkat megfelelő színvonalon igyekszünk fenntartani.­­ — Ez a meghatározás áll ter­mészetszerűleg elsősorban is Ope-

Next