Színházi Élet, 1920. október 3–9. (9. évfolyam, 40. szám)
1920-10-03 / 40. szám
IX. évfolyam 1920 október 3-tól október 9-ig 40. szám ELŐFIZETÉSI ÁRA: Budapesten és vidéken: Negyedévre 72.— K EGYES SZÁM A^A: Budapesten és vidéken K c. Pályaudvarokon 7 K Hirdetések mm.-sora 6 korona SZÍNHÁZI ÉLET SZÍNHÁZI, IRODALMI ÉS MŰVÉSZETI HETILAP MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP REGGEL Felelős szerkesztő: INCZE SÁNDOR Szerkesztőség Erzsébet-körút 24 Telefon: József 129-35 Kiadóhivatal: Erzsébet-körút 29 Telefon : József 21-73 A jegypénztár száma: • Telefon: József 121-72 Haller István kultuszminiszter és Korányi Frigyes pénzügyminiszter nyilatkoznak a „Színházi Élet"-nek az állami színházakról Az Egyetem-utcai Károlyi-palota halljában kértem interjút Haller István kultuszminisztertől, aki fejével nemet intve, a következőket mondotta a lépcsőházban lejövet egy illusztris politikai társaságtól körülvéve: — Nem adok interjút, csak egy esetben : ha elkísér egy rövid autókirándulásra. így jutottam el Frühwirt Mátyás képviselő beszámolójára Pestszentlőrincre. A zárt autóban amelynek karosszériájában hangos politizálás közepette vitatkoztak , Szmrecsányi, Bernolák, Taszler, Somogyi, Gunda képviselők — adta le az interjút a miniszterpártvezér, aki a kultúrfölény biztosításáról, a következőket mondotta: — Ebben az állapotban, amelyben jelenleg országunk sínylődik, a bennünket szétdarabolni akaró kis államocskákkal szemben egy igen fontos és kihasználható fegyverünk van : a kultúrfölény biztosítása. A kultúrfölény akkor válik fegyverré, ha a külföld, főleg pe-HALLER ISTVÁN kultuszminiszter dig az entente, tudomást szerez róla s ha abba a helyzetbe juttatjuk, hogy képviselői tődhetnek arról, hogy meggyőzene és képzőművészetünk, egyetemeink nevelési rendszere stb. oly fokon állanak, mint a Nyugat államaiban. — A zene, tárlataink, színházaink — ezek a nemzetközi nyelv és kapcsolat, amelyeken keresztül hallatni és láttatni tudjuk magunkat. Az entente itteni képviselői igenis megfigyelnek bennünket, látogatják operánkat, képzőművészeti kiállításainkat és tudatában vannak annak, hogy mi kultúrát termelünk és nyújtunk. Éppen ezért nagy áldozatoktól sem szabad visszariadnunk, ha arról van szó, hogy állami színházainkat megfelelő színvonalon igyekszünk fenntartani. — Ez a meghatározás áll természetszerűleg elsősorban is Ope-