Színházi Élet, 1920. október 10–16. (9. évfolyam, 41. szám)

1920-10-10 / 41. szám

24 SZÍNHÁZI elet nova az álarc alatt is felismeri a csodaszép hercegnőt és halálosan beleszeret. A hercegnő egy tánc alatt megtudja, hogy a táncosa Ca­sanova és neki is megtetszik a szerelem ki­rálya. Asszonyi becsülete és ártatlansága nem engedi meg, hogy érzelmeinek kifejezést ad­jon és azonnal távozik is a bálról. Casanova bármenyire is keresi, nem tud a nyomára akadni. A szép asszony azonban titokban leveleket küldözget Casanovának, de ezekben sem írja meg, hogy hol van, ugy, hogy Ca­sanova szerelmét még jobban felcsigázza. Ez az első eset életében, hogy komolyan szeret, kalandvágy nélkül, egész szívvel. És most szenved először életében asszony miatt. Egy év múlva a velencei férjek, akik közül már igen sokat felszarvazott, feljelentik a dogénál és egy évi várfogságra ítélik. A Szent András erődbe zárják. Még itt is hó­­dit Casanova, a börtönőr unokahúga szeret­ bele. Pár hónap múlva látogatóba jön az erődbe a herceg, nejével együtt és itt látja viszont Casanova szerelmét. Azonban mind­össze csak annyit,ér el, hogy a hercegnő tudtára adja, hogy szereti, de hű marad a férjéhez. Be kell érnie egyetlen egy csókkal és ez a csók boldoggá teszi. El is határozza, hogy most már egész életét itt tölti a bör­tönben és a hercegnő előtt összetépi a ke­gyelmi kérvényét. Természetesen a hercegnő intézkedik, hogy kegyelmi kérvény nélküle is kiszabaduljon. Tihanyi Vilmos, az uj főrendező rendezi az operettet, amely alkalmat ad neki univer­zális rendezői zsenijének Új díszleteket tervezett Faragó érvényesítésére. Géza. A női főszerepl&et Dömötör Ilona és Honti Hanna játsszák, míg a címszerep Galettának lesz egyik legszebb alakítása. Fülöp Sándor egy Frosch-s­erü börtönőrszerepben jutott komoly színési feladathoz. Horti Sándornak is igen hálás, kedves szerep jutott. Gallai Nándor, a tóváló táncos, most egyszersmind kiváló szín­ész is lesz, egy hallatlanul érde­kes, korifikus szerepet játszik. Igen jó szerepe van Bercelly Magdának és Tarnay Leoni­dnak is. Tompa Béla egy végtelenül bájos si­nedísz szerepben lesz kiváló. Minden kétsé­get kizáróan jelentékeny nagy sikere lesz a Revü Színház új operettjének. gépfogalmazó volt, de Farkas Ödön zeneakadémiáján mel­lesleg kitűnő énekhangjáról tett tanúságot Sándor Maris­kával együtt. És emlékszik, ugye, szerkesztő úr, hogy ak­kor fiatalok voltunk, a húszon alig túl, de a miénk volt a világ, száz koronával a zse­bünkben és egy el nem ér­hető szerelemmel még bel­jebb. Talán sírtunk is a kályha mellett, fasütés-szagú napszal­lakor és hosszú leveleket ír­tunk a kávéház zugában az édesnek; talán öngyilkosok akartunk lenni, mint­­ ahogy Gabi a fejébe lőtt az érdekes mágnás-démon miatt, vagy botrányt csinálni a jól szitu­ált ügyvédnek, akinek a pi­ros rózsáit elfogadta szivünk hölgye a második felvonás­ban ... ? ! Mit tudom én. Ön bizonyára emlékszik még rá, kedves szerkesztő úr, aki Har­sányi Zsolttal együtt szerkesz­tette és kiadta a „Színházi Újság" első évfolyamát, mely­be én is rajzoltam ingyen. A Csoppán-lányokat rajzoltam le, azután Szentgyörgyit meg Dezsérit. A Csoppán-lányok azóta nagy karriert futottak be. Most gazdag, előkelő megszálló po­tentátok feleségei, a hajdan szerény ösztöndíjas kórista­csemeték A havi tizenötforin­tos gázsik ma ezrekbe vál­toztak át és ők még oda se fütyülnek a színháznak. Szent­györgyi bácsi nem rég tért meg kis szellőjéhez, apró vi­tyillójába, a Vasut­ uccába. Dezséri Gyula azonban itt van Pesten és nem bir elhelyez­kedni sehol sem. Próbálja, keresi a jóizü, az egyszerű, a magyaros, a vidéki, a szo­lid, nekivaló helyet; eljutott a Szenka Imre vendéglőjéhez (ezelőtt Ekker) a Sándor-uc­cába ; megissza a maga fél, vagy másfél liter kadarkáját esténkint, de azután komoran, mint a barna éjfél vonul el a szálláséra. És vigasztalat­lanul, szenvedően, nosztalgi­kusan vágyódik vissza a Buza­uccába, ahol huszonkét esz­tendeig lakott egy­folytában, ugyanabban a földszintes, hosszú udvaros kis házikóban, a lombos domboldali ó te­mető felé, ahol egyetlen drága életpárja, istápolója, gondo­zója, háztartás vezetője, szi­nészlelkének józan esze, ki­egészítője, segítsége, egyetlen szerelme , az ő felesége fek­szik mér két esztendeje. Má­sok a tizenhét esztendős szűz­lány-ideáljukhoz írnak verse­ket, ő a hetvenesztendős ha­lottjához költött gyönyörű poé­mát, egy kötetnyit . . . Dezséri! Fogalom a magyar művészetben, élő, eleven típus Erdélyben Komor bika, le­sütött fejű, mogorva, érdekes markáns, gyönyörű, édes ma­gyar fej a széleskariimáju fekete kalapja alatt, a horgolt nyakravalója és puha ing­gallérja fölött, a sötét felleg­hajtója keretében, furkós nagy botjával, szótlanul, hajnali, nyolcórai próbán . . . Nyiló­szivü, arany kedélyű, vidám bohém, este, előadás után, pislogó mécsek világánál, Bá­nyaiéknál, a Vashídon túl, Óváry Elemérék asztala mel­lett. Dalol, ha kell, anekdo­tázik régi pályatársakról, ra­gyog,mosolyog és kocint. Foly­nak a borocskák, pezsegnek a kedélyek, villognak a sze­mek, múlik az idő. Hajnalo­dik és kéken józanlik be más­nap a kis kocsma apró ab-

Next