Színházi Élet, 1920. október 24–30. (9. évfolyam, 43. szám)

1920-10-24 / 43. szám

36 SZÍNHÁZI ÉLET 36 ShaU^fpmc­­ a Még mindig özönével kapjuk a leveleket «Szinházi Élet» új pályázatára. Külö­nösen Törzs, Rátkai és Hegedűs viszik el a pálmát népsze­űség dolgában. Igen sok a hálálkodó levél is, ame­lben direkt kö­zö­nik, hogy módot nyujtottunk az egy perc­nyi beszélgetésre. Sőt akadnak egyesek, akik vér zeme kapva, arra is elszólítu nk, hogy most már tartsuk kötelesség­üknek érte­­­eni az illető mű­vész urakat, hogy vá­laszoljanak a pá­vázó meg­isztelő kérőire. Persze legtöbb levél ravaszul szerelmi postának használja­­ el a fáházatot. Így pél­dául Bojáry Böske ezeket írja: — Én egyet­len egy csókot kérnék az édes, a drága, az egye­len Törzs Jenőkétől. Az­tán szívesen meghalnék. Molnár Manci lakonikus rövidséggel csak ennyit mond Nádor Jenőnek: — Y love you. Sz. Kató Beregit szeretné megszólítani. — Kedve­s művész, al­ogram­.m­i­n á sokan kértek öntől, én most nem azt kérek, c­ak csókgyüjteménye.Tibe adjon egy csókot. Szeretetreméltó fenyegetést tartalmaz Lá­nyi Lajosné levele. — Kedves Törzs ur! Ha még soká fog így játszani, nem állok jót magamért. Petrovich Szveliszlávnak Cheisznik Erna te z szemrehányást: «« a ' ellen használjon dr Dy, n K i 8 Hair-e 'őrért. »in> h*l­w al festő szer, h ine'ti i h — ————• eredeti színét „dja visSi*. 30 <di es pu». Knl!>e.; en­t-n­eh'n szállít] .k­a lôraktáraU: CIT. D­OQI RIA Budapest, IV., Es­<û­ ut 5. s HONVÉD DROGÉRIA, t., Attila-kjiut 2. szám — Ejnye, e­nye, nem köthetne valem egy «Rejtélyes házasságot?» Már nem krve­elődző ennyire fíarríry Ist­ván. Bajor Gizinek mondaná ezt többek között: — Csak az ön Rómeója szeretnék lenni. De mivel ez h­ u­áb­ánd megelégednék egy szavával, egy mosolyával is. Gajáry Istvánnál sokkal türelmetlenebb N. N., aki Törzs Jenőt igyekszik felelősségre vonni. — Mit gondol, drága művész úr, ha en­gem ön úgy kísérgetne, mint ahogy ön magát, ön is olyan nyugodtan tudna sé­tálni? Litke­y Frzsók, Király Ernőnek a követ­kező egyszerű, de érthető felszólítást küldi: — Gyere ve'em akác'ombos fa'ufba ! Viszont valami előttünk nem ismert titok rejtőzhetik Papov­cs Kató levele mögött, aki Bihari Sándo­nak ezt szeretné mondani: — Minő véleményt alkotott rólam, mi­dőn a «sötétben» — kiáltásom hallotta és oly betyárosan kacsintott? Ezt őszintén szólva nem értjük. Haland­zsának fest a dolog, fld vocem hím landzsa: Karinthy Frigyes, a halandzsa lángle'k­i fel­találója iránt igen sok levél érdeklődik. Schwarcz E'iz Nyíregyházáról eg­y negyd­órás beszélgetést küld be, de viszont biz­tosít bennünket, hogy neki jól fel van vágva a nyelve és az egészet lehadarná egy perc alatt. Petrovits Szvetiszlávhoz pedig direkt verseket irnak a hölgyek. Sajnos, rosszakat. Verset ír K. Juliska is. Lábass Juci «nagy­ságos asszonynak» küld­ kézcsókkal. • Szeretem a Szinházi Életet nézegtni Nagyságos művésznőt ben­ne megkeresni. Szeretek a Király színházba is menni. De legjobban szeretnék, Művésznő szobalánya lenni !» Bravó! Ha ilyen sikerrel folytatja a ver­selést K. Juliska, még csakugyan szobalány lehet belőle !­Abass Jucinál ! Guttmann Erzsi már sokkal praktikusabb.

Next