Színházi Élet, 1920. november 28–december 4. (9. évfolyam, 48. szám)

1920-11-28 / 48. szám

IX. évfolyam 1920 november 28-tól december 4-ig 48 szám ELŐFIZETÉSI ARA: Budapesten öt vidék.*: Negyedévre 72— K edves szam­ara: Budapesten és vidéken K £ _ Pályaudvari­kon 7 K Hirdetitek ••,­wif­h korona SZI­MAZI ÉLET SZÍNHÁZI, IRODALMI ÉS MŰVÉSZETI HETILAP MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP REGGEL Felelős szerkesztő : INCZE SÁNDOR SzerkesztStéj Erzsébet­ körút M Telef­on : ]d«tel 1M-18 Kiadóhivatal: Erzsébet körút 29 Telefon : ]éltet Ifi-TS A »V**«»*-" **** Halálos Puccini Irta ; SZÉP ERNŐ Bécs, 1920 november Szerkesztő Ur, gondoltam talán nem fogja rossz néven venni régi dijnokától, tőlem, hogyha a kedves lapjához való hű érzésemtől biztatgatva, tollat mártok, hogy valami komédiás cikkecskét ajánljak Önnek. Azt szeretném újsá­golni, hogy láttam itt a császártalan városban Puccinit meg azt a három kis operáját, akiket most adnak nagy Operában. Kérem az a pana­ a­szolni s merengeni valóm most, hogy mind a három operácskában a halált zenézi a mi szenvedelmes, szerel­mes, boldogtalan és boldog férfiak, a mi szép időnk hő torkú olasza, Puccini. Igen, mind a három­ darab­ban haláloznak. Két szerelmest fojt meg a féltékeny. Egy apáca esik hátra halva. Egy öreg polgár fekszik a halálos ágyon a régi Firenzében. Ez a háromfajta halálozás játszódik és muzsikálódik a bécsi nagy­ope­rában egy este. Szépek ezek az éne­kelt és hegedült felvonások, mint egy-egy szép novella, melyeknek ol­vasása közben érez és képzelődik az ember. Gyér zenekar ül fenn a színpad előtt, a nagydobok és a kürtök alszanak, egy-egy szórakozott síp és az édeskedő üvegzongora szól bele a hegedűsök koncertjébe s ritkán a kisbőgősök is, négyen, egy­hangúlag biztosítják a hegedűsöket jó barátságukról. A nagy Opera dugig tele van. Én nem tudom kérem hon­nan van az embereknek pénzök ? A legolcsóbbik jegy, ugy hallom hat­van korona. Evening dress, ékszer és szőrme és szabad női bőr meg­lepő szaporasággal. De nem ezek miatt óhajtottam volna gyönge szót emelni, nem is a muzsika felől, sem a sikerült szövegek felől, hanem ké­rem azt a saját balga bökkenőmet készültem vallani, azt, hogy hát Puc­cini mind a három új témájában a halált muzsikálja nékünk. Mondom, nem a nagy Halált, hanem az egy­felvonásos kis halált, kellemetesen, gyengéden, elegánsan, szinte álmo­san, olyan módon, mint hogyha az úriszobában az angol fauteuilba üle­pedve az ujjai közt lógó füstjét nézné nehéz szemmel, Habana hogy folydogál fölfelé, a­zt az ideális szép kék füstöt. Gondoltam, ilyenek felől gondolkoztam, mikoriban gondol­tam kérem, hogy­­ a halál szavát nem szabad lesz leírni az emberpajtások szeme elé, le kell tagadni ezt a tévedésen, tájékozatlanságon alapulj

Next