Színházi Élet, 1920. november 28–december 4. (9. évfolyam, 48. szám)
1920-11-28 / 48. szám
IX. évfolyam 1920 november 28-tól december 4-ig 48 szám ELŐFIZETÉSI ARA: Budapesten öt vidék.*: Negyedévre 72— K edves szamara: Budapesten és vidéken K £ _ Pályaudvarikon 7 K Hirdetitek ••,wifh korona SZIMAZI ÉLET SZÍNHÁZI, IRODALMI ÉS MŰVÉSZETI HETILAP MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP REGGEL Felelős szerkesztő : INCZE SÁNDOR SzerkesztStéj Erzsébet körút M Telefon : ]d«tel 1M-18 Kiadóhivatal: Erzsébet körút 29 Telefon : ]éltet Ifi-TS A »V**«»*-" **** Halálos Puccini Irta ; SZÉP ERNŐ Bécs, 1920 november Szerkesztő Ur, gondoltam talán nem fogja rossz néven venni régi dijnokától, tőlem, hogyha a kedves lapjához való hű érzésemtől biztatgatva, tollat mártok, hogy valami komédiás cikkecskét ajánljak Önnek. Azt szeretném újságolni, hogy láttam itt a császártalan városban Puccinit meg azt a három kis operáját, akiket most adnak nagy Operában. Kérem az a pana aszolni s merengeni valóm most, hogy mind a három operácskában a halált zenézi a mi szenvedelmes, szerelmes, boldogtalan és boldog férfiak, a mi szép időnk hő torkú olasza, Puccini. Igen, mind a három darabban haláloznak. Két szerelmest fojt meg a féltékeny. Egy apáca esik hátra halva. Egy öreg polgár fekszik a halálos ágyon a régi Firenzében. Ez a háromfajta halálozás játszódik és muzsikálódik a bécsi nagyoperában egy este. Szépek ezek az énekelt és hegedült felvonások, mint egy-egy szép novella, melyeknek olvasása közben érez és képzelődik az ember. Gyér zenekar ül fenn a színpad előtt, a nagydobok és a kürtök alszanak, egy-egy szórakozott síp és az édeskedő üvegzongora szól bele a hegedűsök koncertjébe s ritkán a kisbőgősök is, négyen, egyhangúlag biztosítják a hegedűsöket jó barátságukról. A nagy Opera dugig tele van. Én nem tudom kérem honnan van az embereknek pénzök ? A legolcsóbbik jegy, ugy hallom hatvan korona. Evening dress, ékszer és szőrme és szabad női bőr meglepő szaporasággal. De nem ezek miatt óhajtottam volna gyönge szót emelni, nem is a muzsika felől, sem a sikerült szövegek felől, hanem kérem azt a saját balga bökkenőmet készültem vallani, azt, hogy hát Puccini mind a három új témájában a halált muzsikálja nékünk. Mondom, nem a nagy Halált, hanem az egyfelvonásos kis halált, kellemetesen, gyengéden, elegánsan, szinte álmosan, olyan módon, mint hogyha az úriszobában az angol fauteuilba ülepedve az ujjai közt lógó füstjét nézné nehéz szemmel, Habana hogy folydogál fölfelé, azt az ideális szép kék füstöt. Gondoltam, ilyenek felől gondolkoztam, mikoriban gondoltam kérem, hogy a halál szavát nem szabad lesz leírni az emberpajtások szeme elé, le kell tagadni ezt a tévedésen, tájékozatlanságon alapulj