Színházi Élet, 1920. december 5–11. (9. évfolyam, 49. szám)
1920-12-05 / 49. szám
IX. évfolyam 1920 december 5-től december 11-ig 49. szám ELŐFIZETÉSI ARA: Budapesten és vidéken: Negyedévre 72.— KEGYES SZÁMÁRA: Budapesten és vidéken K Pályaudvarokon 7 K Hirdetések mm.-sora 6 korona SZÍNHÁZI ÉLET SZÍNHÁZI, IRODALMI ÉS MŰVÉSZETI HETILAP MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP REGGEL Felelős szerkesztő: INCZE SÁNDOR Szerkesztőség Erzsébet-körút 24 Telefon: József 129-35 Kiadóhivatal: Erzsébet-körút 29 Telefon : József 21-73 A jegypénztár száma: Telefon: József 121-72 Offenbach Irta: LAKATOS CÁSZ CÓ A Király Színház operette-színpadán Faragó Jenő színes, ötletes, dús daljátéka elibénk varázsolta a második császárságot, bölcsőjét a XIX.XX. század művelődésének és gazdagságának, annak a boldogságnak, ami a világháborúval ért véget. 1914-ben végződött minden, 48 után és III. Napoleonnal kezdődött. A nemzeti államok kialakulása (Magyarország, Németország és egységes Itália,) a nagyvárosok döntően fontos szerepe, a vasút terjedése, irás és gondolkodás szabadsága, a gyarmatok kincseinek az európai életbe való belekapcsolása, minden, még a széles boulevardok, III. Napóleon e legszemélyesebb alkotása is akkor kezdődött. Az encyklopedisták álmának valósulása, az augusztusi megismétlődése, ez volt a aranykor második császárság. Faragó Jenő ebbe a színes és pezsgő paradicsomba nyúlt. Színpadra vitte Offenbachot, vezérlő szellemét annak a korszaknak, noha társadalmi állására nem több, mint a Palais Royal karmestere és régi szerzője. Körülötte az elmés kalandor császár, bölcs, fölényes (belülről haláláig naiv rajongó,) a tündöklő és szenvedélyes spanyol nő, a császárné, udvarában egy páratlan írói gárda élén Prosper Merimével, akinek neve tovább fogja hirdetni annak a korszaknak dicsőségét, mint franciaország akkori maréchaljai. Császári udvar, provence-i szüret, színház, diadalmenet, széles kávéház, boulevardok, aranyhegyek és végül az összeomlás, egyszerűen és megrendítően szimbolizálva egy halódó komponista lázálmoktól népes szobájában — ez a színpadra varázsolt második császárság. A daljáték költőjének nem legkisebb érdeme, hogy azt a pompázatos időszakot egy egyszerű polgári kabátos géniusz személyén át idézte föl velünk. Darabjának hőse Offenbach, a muzsikus és másik láthatatlan hőse a színház, örök nagy szerelme Faragónak, tehetségének és jogos ambíciójának tárgya, a színház, ahol ő maga is változatos, romantikus, habár iránta nem gazdag, mindig egyformán igazságos és vegyes karriert futott be. És csakugyan a szinház iránta való szerelméből hozza Faragó színpadra Sardout és