Színházi Élet, 1920. december 19–25. (9. évfolyam, 51. szám)
1920-12-19 / 51. szám
• SZÍNHÁZI ÉLET 13 Nagyrabecsült olvasóinknak ezennel új játékot nyitunk : a poénlövöldét, melynek ünnepélyes felavatását Papp Jancsi díszelnökünknek, a poénfőgyilkosnak jelenlétében új építési munkálatok befejezése után tartja meg a szerkesztőség. A poénlövölde a poéngyilkosok kedvenc szórakozóhelye lesz. Poéngyilkos alatt értendő mindnyájunk kedves barátja, az a bizonyos ember, aki soha nem érti meg, hogy van az, hogy ha ő mondja el ugyanazt a viccet, amin tegnap, vele együtt, halálra egy egész társaság : senki nem nevette magát nevet, csodálkozva néznek és nem értik — nem értik, mert a poéngyilkos csodálatos szimattal eltalálja azt az egyetlen szót, amit, ha másképp mond az ember, a vicc nem vicc többé — eltalálja — és vagy másképp mondja, vagy pontosan oda rakja, ahol tönkreteszi a poént, a csattanót előre, az elejét a végére. Néha külsőleg alig változik a vicc, de már halott : a poéngyilkos úgy lőtte ki belőle a poént, hogy észre se venné az ember. Halálos biztonsággal találja szívén a legegyszerűbb adomát , s egy pillanat múlva jéghideg komorság és csönd dermedezik, jégcsapok lógnak ott, ahol előbb röhejtől duzzadó rekeszizmok virultak. A poéngyilkosnak több alfaját ismerjük , ezek közé tartozik az is, szójátékos vicceket, ahol a csattanó a nyelv furcsaságából származik, feltétlenül németül mond el, ha magyarul hallotta és viszont. De az igazi,, vérbeli poéngyilkos nem utazik ilyen olcsó sikerre : saját területén teríti le áldozatát, gyógyíthatatlan biztonsággal. Van egy ősi példája a poéngyilkolásnak, ami azonban, mint poéngyilkolás, külön viccnek számít — arról a bizonyos emberről, aki nagyot mutatva a babszemen, amit Buonapartenek, (buonaparte = jó rész) nevez az eredeti vicc, legközelebb megkérdezi az áldozatot, kivéve a főzelékből egy szem babot, hogy na, mi ez ? aztán diadalmasan kivágja : ez egy Napoleon. Az igazi poéngyilkos ekkora eredménnyel nem elégszik meg. A minap valaki a következő német poéngyilkolást mondta el : — Ich habe einen Kranken besucht, der hat drei Füsse. Einen linken Fuss, einen rechten Fuss und ein Tiphus. Ez a vicc. A poéngyilkos, eredetileg így lövi le : — Ich habe einen Kranken besucht. Der hat drei Füsse. Einen rechten Fuss, einen linken Fuss, und eine Lungenentzündung. De ez semmi. Most jön az igazi poéngyilkos, aki nagyot röhög ezen a viccpoén Várady Antal, aki most ünnepelte 50 éves írói jubileumát