Színházi Élet, 1921. január 9–15. (10. évfolyam, 2. szám)

1921-01-09 / 2. szám

X. évfolyam 1921 január 9-től január 15-ig 2. szám ELŐFIZETÉSI ÁRA: Budapesten és vidéken: Negyedévre 90.— K­EGYES SZAM­ARA: Budapesten és vidéken K o _ Pályaudvarokon 10 K­­ Ára az Egyesült Államok összes területén 25 cent Hirdetések mm.-sora 6 korona SZÍNHÁZI ÉLET SZÍNHÁZI, IRODALMI ÉS MŰVÉSZETI HETILAP MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP REGGEL Felelős szerkesztő: INCZE SÁNDOR Szerkesztőség Erzsébet-körút 24 Telefon : József 129-35 Kiadóhivatal: Erzsébet-körút 29 Telefon : József 121-73 A jegypénztár­ száma: Telefon : József 121-72 Pe­rdis Sári írta: Szász Zoltán A Bucsukeringő női főszerepében me­gint hosszú évek után a budapesti kö­zönség elé lépett egy művésznő, aki ott bírja alkatában mindazokat a csábos és bevált kellékeket, melyek egy pesti vagy bécsi operette-primadonna tipusát alkotják. Bájos, gyermekded arcmetszés, szelid nézésű szemek, fitos orr, leányos termet — mindez eddig tipikus prima­donna sajátság, ami nélkül nem is lehet megnyerni a sablonosat és az egyszerűt kedvelő operette-közönséget. Kosáry Emmy, Péchy Erzsi s még néhány, akiknek a neve nem jut eszembe, szin­tén e tipus alá tartoznak s mint ilyenek bűvölnek és hódítanak. Petráss azon­ban nem csak ez. Ez a kis nő oly szo­katlan egyéni értékekkel toldja meg ezt az általános primadonnai kelengyét, melyek számára egész külön helyet biz­tosítanak az énekes színésznők közt._.. nem csak bájos, aranyos, ennivaló, édes, mint a sablonos operette-primadonnák, nem csak nővé sűrűsödött szirup, nem csak egy bájosan gügyögő -rózsaszínű hús-kirakat, hanem művészi finom­ságokat, szelíd természetességet s ízléses közvetlenséget árasztó egyéniség is. Eb­ből az igazán nem túlságosan eredeti és művészi bécsi zenés mókából úgy emelkedik ki, mint egy finomabb kör­nyezetben termett virág, mint egy ne­mesebb kornak stílusát mutató műtárgy. Azonban nem csak a külsőségekben megnyilatkozó modor- és játékbeli izlés teszi üdítő jelenséggé Petráss Sárit. Az a bensőség, mely játékából árad, az a színészi tehetség, mely olykor még ta­pogatózva bár, komoly művészi alakí­tásra is törekszik, szintén kellemesen elüt attól, amit erre mifelénk manapság operette-játéknak tartanak. S végül a zenei kultúra s az éneklés problémáinak ki nem kerülése, hanem lelkiismeretes megoldása szintén olyan vonása ennek a legujabb operette-alakításnak, melyet mint ritka jelenséget örömmel kell üdvözölni. Igen sokak előtt, akik kissé magasabb esztétikai szempontból nézik a mai Lehár-Fali- Strausz-Kálmán féle operettet, kétségtelen, hogy ez a műfaj válságba jutott. A teljes elsablonosodás, az egy kaptafára húzott egyformaság kezdi már a szélesebb tömegeket is elhidegíteni vele szembe. A „Három a kislány" nyo­mán támadt, régi, híres zenészek mű­veiből összekomponált zenére írt mun­kák, amik különben szintén nem túlsá­­gosan művésziek, ezzel a sablonnal való szakítást jelentik s így az idők jelének tekinthetők. Remélhető már most, hogy magának a műfajnak a változá­sával párhuzamosan az operette-játék stílus is fejlődni fog. Talán a mostani va­rietéhoz, sőt cirkuszhoz közeledő stílust fel fogja váltani egy a zenei vígjáték nemes hagyományait feluj­tó irányzat. Bár így volna! Petráss játéka és egyé­nisége mindenesetre útmutató lehetne efelé a nemesebb irány felé.

Next