Színházi Élet, 1921. január 9–15. (10. évfolyam, 2. szám)
1921-01-09 / 2. szám
X. évfolyam 1921 január 9-től január 15-ig 2. szám ELŐFIZETÉSI ÁRA: Budapesten és vidéken: Negyedévre 90.— KEGYES SZAMARA: Budapesten és vidéken K o _ Pályaudvarokon 10 K Ára az Egyesült Államok összes területén 25 cent Hirdetések mm.-sora 6 korona SZÍNHÁZI ÉLET SZÍNHÁZI, IRODALMI ÉS MŰVÉSZETI HETILAP MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP REGGEL Felelős szerkesztő: INCZE SÁNDOR Szerkesztőség Erzsébet-körút 24 Telefon : József 129-35 Kiadóhivatal: Erzsébet-körút 29 Telefon : József 121-73 A jegypénztár száma: Telefon : József 121-72 Perdis Sári írta: Szász Zoltán A Bucsukeringő női főszerepében megint hosszú évek után a budapesti közönség elé lépett egy művésznő, aki ott bírja alkatában mindazokat a csábos és bevált kellékeket, melyek egy pesti vagy bécsi operette-primadonna tipusát alkotják. Bájos, gyermekded arcmetszés, szelid nézésű szemek, fitos orr, leányos termet — mindez eddig tipikus primadonna sajátság, ami nélkül nem is lehet megnyerni a sablonosat és az egyszerűt kedvelő operette-közönséget. Kosáry Emmy, Péchy Erzsi s még néhány, akiknek a neve nem jut eszembe, szintén e tipus alá tartoznak s mint ilyenek bűvölnek és hódítanak. Petráss azonban nem csak ez. Ez a kis nő oly szokatlan egyéni értékekkel toldja meg ezt az általános primadonnai kelengyét, melyek számára egész külön helyet biztosítanak az énekes színésznők közt._.. nem csak bájos, aranyos, ennivaló, édes, mint a sablonos operette-primadonnák, nem csak nővé sűrűsödött szirup, nem csak egy bájosan gügyögő -rózsaszínű hús-kirakat, hanem művészi finomságokat, szelíd természetességet s ízléses közvetlenséget árasztó egyéniség is. Ebből az igazán nem túlságosan eredeti és művészi bécsi zenés mókából úgy emelkedik ki, mint egy finomabb környezetben termett virág, mint egy nemesebb kornak stílusát mutató műtárgy. Azonban nem csak a külsőségekben megnyilatkozó modor- és játékbeli izlés teszi üdítő jelenséggé Petráss Sárit. Az a bensőség, mely játékából árad, az a színészi tehetség, mely olykor még tapogatózva bár, komoly művészi alakításra is törekszik, szintén kellemesen elüt attól, amit erre mifelénk manapság operette-játéknak tartanak. S végül a zenei kultúra s az éneklés problémáinak ki nem kerülése, hanem lelkiismeretes megoldása szintén olyan vonása ennek a legujabb operette-alakításnak, melyet mint ritka jelenséget örömmel kell üdvözölni. Igen sokak előtt, akik kissé magasabb esztétikai szempontból nézik a mai Lehár-Fali- Strausz-Kálmán féle operettet, kétségtelen, hogy ez a műfaj válságba jutott. A teljes elsablonosodás, az egy kaptafára húzott egyformaság kezdi már a szélesebb tömegeket is elhidegíteni vele szembe. A „Három a kislány" nyomán támadt, régi, híres zenészek műveiből összekomponált zenére írt munkák, amik különben szintén nem túlságosan művésziek, ezzel a sablonnal való szakítást jelentik s így az idők jelének tekinthetők. Remélhető már most, hogy magának a műfajnak a változásával párhuzamosan az operette-játék stílus is fejlődni fog. Talán a mostani varietéhoz, sőt cirkuszhoz közeledő stílust fel fogja váltani egy a zenei vígjáték nemes hagyományait felujtó irányzat. Bár így volna! Petráss játéka és egyénisége mindenesetre útmutató lehetne efelé a nemesebb irány felé.