Színházi Élet, 1921. május 29–június 4. (10. évfolyam, 22. szám)
1921-05-29 / 22. szám
12 I SZÍNHÁZI ÉLET Béleli levél Harsányi Zsoltnak Kedves Zsolt! Most, amikor a te diákálmod megvalósult: egy gyönyörű pesti színházban, melynek te vagy a direktora, saját darabod premierjén, a äßfAt jól szabott frakkodban szerencsés lehettél megjelenni a t. publikum előtt, enged meg, hogy babérkoszorú helyett, valami egészen furcsa ajándékot nyújtsak át neked. Az ajándék ötletét, — mint sok operette librettista a tévéáfát, — egy újságból vettem. Pár héttel ezelőtt egyik pesti napilap megemlékezve csekély személyemről, körülbelül azt írta rólam: micsoda szemtelenség, hogy élni és dolgozni merek, holott mezítláb főttem ide Kolozsvárról. Valószínűleg bántó szándékkal íródott ez a mondat, de amikor olvastam, nagyon boldog voltam. Valóban boldog, ami pedig napjainkban ugyebár ritka élménynek mondható. Gazsi Mariska, Radó Teri (Eva) (Elza) Mondd Zsolt! Szoktál-e néha visszagondolni az együtt töltött kolozsvári évekre?... A kis szobára, amelyben éltünk, a kis szobára, amiben a szinházi ujságunk szerkesztősége, kiadóhivatala, s mindkettőnk garszonlakása volt?... Emlékszel-e, hogy mi nyitottuk, s mi csuktuk minden áldott este a kolozsvári Nemzeti Színházat, s utána hosszú sétákra indultunk a Fő-térre. És emlékszel a hajnalokra, melyek a «Trifilia»-kávéházban virradtak ránk, amikor már ki akart seperni bennünket a takarító nénike, mert jöttek a «rendes emberek» reggelizni, s mi még mindig a legszentebb és legnagyobb szerelmünkről beszéltünk, sen, a «Színházról», áradozva és lelkeegyetlen szerelmünkről, aki sohasem csalt meg bennünket... Emlékszel, Zsolt?... A tervekre, az álmokra, az óriási vágyra Pest után?... Tele voltál darab témákkal, én újságokat akartam alapítani,, s abban együtt értettünk mindketten, hogy színházat volna jó csinálni Pesten... És emlékszel a kirándulásokra a Magurára, ahol egész operetteket csináltunk, játszottünk, énekeltünk végig? * És emlékszel, Zsolt, hosszú, csaknem vállig érő lobogó halad Mért kérdem, emlékszel-e? volt?... Hól lehet Kolozsvárt elfelejteni?... Tizenkét esztendő telt el azóta! Már nem a kirakat üvegablaka mögül nézzük vágyakozva a «cukrászboltot», irigyelve a segédeket, bevülről a boltba, magunk is kiszolgálunk, kerültünk Különösen te, aki már direktor lettél, s most bemutatták első háromfelvonásos darabodat is! Volt már úgy Zsoltom, hogy ketten szívtunk el egy cigarettát, úgy megosztottuk egymással mindenünket. Hát én most újra megosztok veled valamit. Megosztom velea a «mezitlábat». Tényleg semmink sem volt, amikor elkerültünk Kolozsvárról. Kedves Zsolt, néha, néha, ha szorít a cipő, gondolj vissza a mi mezítlábas korunkra. Ölel INCZE SÁNDOR. Rentiissar.ee: „Az őrgróf" Angelo fotogr.1 (