Színházi Élet, 1921. május 29–június 4. (10. évfolyam, 22. szám)
1921-05-29 / 22. szám
29 SZÍNHÁZI ÉLET Szerelmes vagyok Törzsbe • vagy Péchy Erzsibe ? Mint előre volt látható, a Színházi Élet új pályázata is élénk érdeklődést váltott ki és akárcsak régebbi pályázatainknál, most is tömegesen hozza a posta a feleleteket arra a kérdésre, hogy lehet-e komolyan szerelmes valaki olyan színészbe vagy színésznőbe, akit csak a színpad távlatából ismer és valóban szerelemnek nevezhető-e ez az érzés, vagy sem ? Itt adjuk a fényképekkel együtt a beérkezett feleleteket ? Hogy szerelem-e? De mennyire az? Az az illúzió, amelyet a színész a megjelenésével kelteni tud, adja meg a fizikai alapját ennek a szerelemnek. A fantázia, amely ezt az illúziót nyomon követi, életet ad ennek az érzésnek, színessé és szubjektíve értékessé teszi az ilyen prometheusi alkotást. És a szerelem — érzés, nem okvetlenül kell, hogy történés is legyen és a fantázia töké-Dynar Xénialetesen pótolja a valóságot. Ha képes vagyok magamnak az idealizált alakkal egy képzeletvilágot teremteni, úgy ezt a képzelet-Világot sokkal intenzívebben élem, mint élném a szerelmet a valóságban, mert a valóság sohasem zavartalan és soha utól nem érheti az álmot. Dynar Xénia f grófnő Igenis lehet komoly, őszinte szerelem az egyénben, ki szereti a színésznőt anélkül, hogy beszélt volna vele. Mindenfajta megtalálja a maga zsánerét a sugólyuk előtt. De a művész alakítása nagyon ritkán fedi énjét, amiből az igazi azután az következik, hogy a néző szerelme csak addig tart, amíg a színész megmarad a megszeretet zsánerben. A legintenzívebb szerelem is véget ér, ha a néző a színésszel való beszélgetés után egyszerre új egyéniséget fedez fel benne. Lehet tehát mindenki szerelemnek nevezhető szerelemmel szerelmes színészbe, színésznőbe, anélkül, hogy beszélt volna vele,ide csak addig, amíg nem beszélt vele. Söröss Béla Vannak emberek, akik áradozva sóhajtanak fel, nagyon megnyerte tetszésüket egy színpadi hős vagy hősnő : »bárcsak ő lehetne a párom !" Hát ez kérem nem szerelem, még ha annak is tartja az érdekelt fél. Ez legfeljebb csak rajongás és nem is lehet valaki komolyan szerelmes olyasvalakibe, akit csak a színpadról ismer. Szerencsére a rajongó óhajtások nem szoktak teljesedésbe menni és így ennyivel kevesebb csalódás van a világon. . Varga Tihamér A nagyon komoly kérdésre őszinte feleletet akarok adni. Nem tudom igazán, hogy szerelem-e? De nagyon fáj a szívem, hogy én is csak egy kislány vagyok, aki sok-sok társéval szintén „rajong" Törzsért. Legnagyobb vágyam az, hogy egyszer beszélhessek vele, hogy személyesen ismerjem. Azért imádom, mert játékával magával ragad abba a világba, amelyben a színpadon él. Ha olyan darabot látok, amelyben ő nem szerepel, folyton eszembe jut, hogy csak egy színdarab, de ha ott van ő is a színpadon, ott élek én is vele, mellette, az általa teremtett színpadi világban. De hogy szerelem-e ez? Nem tudom , „Egy nagyravágyó" A szerelem az ember megnyilvánulása. Fészke valószínűleg a szív — éjjel, nappal a szem. Különben olyan, mint egy újság. A szív a szerkesztőség, a szem a kiküldött főmunkatárs, a száj a kiadóhivatal. A színpad azonban a szerelem divatlapja. Dús választék színes mintákban. Kiválasztott minta után díszíti munkáját az élet. Legnagyobb vágyam az volt mindig (Folytatjuk)j legfinomabb jérzék-súgónőt látni ! Mezei Ernő Miskolc Söröss Béla :Egy nagyravágyó" Varga Tihamér Mezei Ernő