Színházi Élet, 1921. október 2–8. (10. évfolyam, 40. szám)
1921-10-02 / 40. szám
6 SZÍNHÁZI ÉLET „Ibolya" Harmadik délután Szombaton délután már messziről is eltűnt az a sok színész és színésznő, akik a Magyar Színház környékét ellepték. — Mindnyájan játszunk az „Ibolyá"-ban. — mondta nevetve a kedves Oláh Böske, mikor csodálozó arcomba nézett. Körülnéztem. Lehettek harmincan. Megfigyelőhelyemet valaki elfoglalta. Dühös pillantással néztem a nekem háttal álló ismeretlenre. Éppen követelni akartam tőle tegnapi és tegnapelőtti helyemet, amikor megfordult. Beöthy vezérigazgató volt. Nem szóltam neki semmit. Az „Ibolyá"-ban Törzs Jenő és Z. László jutottak vezető szerepekhez, a Molnár szerepben pedig a kis Gaál Franciska címlesz meglepetés. „Ibolya" egy ostoba, vidéki kóristaleány és a „bohózatos vígjáték" (Molnár így nevezi az „Ibolyát") a vidéki színház tipikus igazgatói irodáiban játszódik le. Főhősei az izgatott zeneszerző, az igazgató és Ibolya, a kóristaleány. Felvonulnak az ilyen színházak körül jól ismert figurák, a szezoneleji ajánlkozók, akiket Simon Marcsa, Jankovich Magda, Zöldhelyi Annus, T. Oláh Böske és Saáry Rózsi személyisítenek meg. Igen mulatságosnak ígérkezik Körmendy János az öreg színházi szolga szerepében. Nehéz lenne így elmesélni az „Ibolyá"-t. Annyi ötlet, tréfa és szellem van ebben az egyfelvonásosban, hogy két egész estét betöltő vígjátéknak is elég lenne. . Sajnos, én nem nevethettem kedvemre, mert félem, hogy felfedezik búvóhelyemet. Így nyomoztam ki három délután a Magyar Szinház féltve őrzött titkát. ,Ha nem szeretsz, világgá megyek ..." Gózon Gyula, Berky Lili Renaissance „A tót leány" (Labori felv.) „A konkurrensek : A lódoktor és a javasasszony" Szabó Gyula Kürthy Teréz Renaissance : „A tót leány" (Labori (elv.) HA KERTÉSZED LEHETNÉK. A falu rossza mulató jeleneteiben Csortos egy nagyon szép, régi kurucnótát énekel, az Ej, haj, gyöngyvirág címűt, amelynek utolsó sorai így hangzanak : „Ha kertedbe mehetnék. Ha kertészed lehetnék, Mindjárt meggyagyulnék." A főpróbán Kertész Dezső, a Vígszínház tehetséges tagja, odament Csortoshoz és meghatottan így szólt : — Köszönöm, hogy olyan szépen kiénekeltel. Ha valaha rám osztják a Göndör Sándor szerepét, revanzsálni fogom magam. — Hogyan? — kérdezte Csortos. — Úgy fogom énekelni, hogy: „Ha Csortosod lehetnék..."