Színházi Élet, 1921. október 16–22. (10. évfolyam, 42. szám)

1921-10-16 / 42. szám

5 SZINHAZI ELET És a boldogság csakugyan elszállóban van ... Megérkezik a stetteni hercegség rendőrminisztere és kijelenti, hogy parancsa van Karoluszt megóvni minden meggondo­latlan lépéstől. — Fenséged nem önmagáé. Fenségedre a trón vár és a dinasztia érdekében nem sza­bad Dollyra gondolnia, mert menyasszonya van : Dominika Annunciata hercegnő. Charley azonban most hallani sem akar másról, hogy kiélvezze a perc gyönyörét, hiszen úgyis mindennek vége lesz nemso­kára, mert „a trón, a dinasztia érdeke" úgy kívánja. Csak még egy óráért könyörög, még egy óráig élvezhesse ezt a tűn­ő, déli­bábos boldogságot. Szavát adja, hogy egy óra múlva véget vet mindennek és engedel­meskedik a stetteni parancsnak. S amikor a rendőrminiszter ebbe beleegyezik, boldogan siet Dollyhoz elfeledni egy óráig mindent, ami szomorúság, egy óráig egymásnak és a boldogságnak élni. Knapp Leó ezalatt verejtékezve kínló­dik azon, hogyan tudná Kittynek tud­tára adni, hogy ő nem herceg, de úgy, hogy Kitty mégis szerelmes maradjon beléje. — Tegyük fel, hogy egy herceg szerelmes magába. — kezdi, de Kitty minden átmenet nélkül a nyakába borul. — Óh! — Kérem, kérem — védekezik Knapp — csak tegyük fel . .. érti ? Vagy tegyük fel, hogy én nem vagyok fenség, nem vagyok igazi csak olyan . .. olyan csereherceg .. . érti? — Igen, de ugy­e, azért a csereherceg is herceg ! — mondja Kitty szörnyű aggoda­lommal. Sehogyan sem lehet megértetni vele az igazságot. Knapp tehát belenyugszik a változ­hatatlanba. Ezután jön az első felvonás legszebb je­lenete, egypár gyönyörű, mámoros perc, amelynek a melancholikus, könnyes befeje­zése a felhőzománc. Találkozott egy bíborszemű estelen két szép fehér kicsike felhő. Az égen összehozta őket hirtelen két csöppnyi, lágy tavaszi szellő. Lassan alkonyodik ... az óra letelt . . . a rendőrminiszter ismét megjelenik és köve­teli a hercegtől, hogy váltsa be a szavát. A jelenet legforróbb percében a rendőrminisz­ter szive megesik Charley vergődésén és Knapp tánctanárra mutatva kijelenti, hogy a hercegnek el kell utaznia a gyarmatokra és tanárja (Karoluszra mutatva) elkíséri út­jára, így Karolusz meg van mentve, nem kell bevallania, hogy ő a herceg, azon­ban . . . búcsúzni kell. A Délibáb vendégei mind eltávoznak és a herceg szomorúan. Abonyi Marian (Dolly) Blaha Lujza Színház : „Délibáb herceg" Angelo fo­ografia | „Pardon! Zavarunk?" Asztalos, Rozsnyai, Fülöp Blaha Lujza Színház : „Délibáb herceg" Angelo fotografia

Next