Színházi Élet, 1921. október 23–29. (10. évfolyam, 43. szám)

1921-10-23 / 43. szám

SZÍNHÁZI ÉLET 23 Nem ? Érdekes, pedig tizenkétszer adták. Én voltam az egyik kisleány ottan. Ha decem­berben megint játsszék, akkor tessék meg­nézni . . . Meglátja, bácsi, nem bánja meg. Az Aréna­ utra járok a polgáriba. Persze, elsőbe és háromból volt csak kettesem. Most olyan guzi volt, hogy a plagátot kiragasz­tották és rajta volt a nevem . . . Mikor ki­jöttünk az iskolából, odavitttem az egész osz­tályt a plagátot megnézni. Néztem az arco­kat . . . Nagyon jó volt. Minden színészt és színésznőt leutánozok és nagyon szeretek itt lenni. Góth néni olyan hallatlan, borzasztó művésznő, hogy rémes ... Én olyan akarok lenni . . . Istenem, mikor lesz az ? És azt is tessék megírni, hogy spiccelni is tudok. Bácsi azt hiszi, hogy az olyan egyszerű? Az tévedés. Fiút kell játszanom, ezt nem sze­retem .. . Nem azért, mintha utálnám a fér­fiakat, mint a Lázár Gida a nőket, hanem komoly drámai szerepet akarok, nem ilyen nadrág­szerepet ... A pénzből, amit itt kere­sek, kutyát akarok venni. Hogy irigyelnek majd a leányok. Eddig a két intervju. A gyerekek csak délután egy órától próbálnak, mert délelőtt iskolába kell nekik menni. A főpróbán azonban bliccelni kell az iskolát, ami a csöpp Gidának sehogysem tetszik. — Én csak délután egy órára jövök ide, — mondja a mamájának. — Édes fiam, az csak egyszer van, a fő­próbán, hogy nem mehetsz az iskolába. — Hát jó, — törődik bele Gida sorsába — én nem bánom ... De most mondd meg. Azt akarod, hogy színész legyek, vagy azt akarod, hogy okos legyek,7 BUCSU PESTTŐL. László Andor, a Király Színház te­hetséges bonvivantja hosszú heteken át járt Lázár Ödön direktor nyakára, hogy ki­kunyeráljon magának egy kis szabadságot. A szabadság azért kellett László­nak, mert megszállott t­erületre hívták vendég­szerepelni — idegen valutáért. A vajszivü Lázár meg is adta végül a kért három havi szabadságot. László boldogan hívta meg estére barátait, hogy elbúcsúzzon tőlük és Pesttől- A bucsu nagyon szép és szívhez szóló volt. Olyan szép és szívhez szóló, hogy másnap megismételték. Sőt megismételték a következő napon is és azóta ismétlik estéről­estére. A szabadságból a mai nap­pal mind­össze egy hónap van hátra. Két hónapot elbúcsúzott László. . . . Milyen ne­héz is elbú­csúzni Pest­től ! Rátkai Márton a newyorki Irving játsza Molnár Ferenc színdarabjának, Theather előtt, ahol nagy sikerrel a „Liliom"-nak címszerepét.

Next