Színházi Élet, 1922. január 1–7. (11. évfolyam, 1. szám)

1922-01-01 / 1. szám

25 SZÍNHÁZI ÉLET A Rózsahegyi Iskola jubileuma Koszorút fontak mesterüknek, Rózsahegyi Kálmánnak volt növendékei, a mester isko­lájának tízéves fennállása alkalmával. A legszebb koszom az a pár kiváló színésznő és színész, akik dicsőségére válnak a ma­gyar színpadnak és Rózsahegyi Kálmánnak, az igazi és legnagyszerűbb gyém­ántköszö­rüsnek, a leglelke­sebb színésznek. Egymás után kiálltak vasárnap délelőtt a Renaissance Sk­in­­padéra a volt nö­vendékek könnyes szemmel, meghatot­tan, hogy egy-egy rövid jelenettel, vagy magánszám­mal hódoló tapso­kat arassanak, nem is maguknak, ha­nem a mesternek . A matinét Ba­lassa Emil .Komé­diásnő" című pro­lógusa nyitotta meg. A prológ egy részét, amely a leghívebben fejezi ki a a szereplő tanitm­ányok és a kö­zönség ragaszkodó szeretetét és hódolatát, itt közöljük : „A hála könnye most szemünkben ég, Egy koszorúval tartozunk mi még A Mesternek, kit ünnepelni jöttünk, S ki sok fejjel magasabb miközöttünk, Ki nékünk adta lelke sugarából, Mi bennünk most egy életen át lángol, Ki megtanított egy csodás igére : A komédia szent, örök hit ^is, Adott magából tavaszt és nyarat. Ki Mesterünk volt és Mesterünk maradt Babérunk neki hadd vigyem el én, Egy név ragyog minden levelén És feltekintünk rája könnyes szemmel. Tanítónk ő, a művész és az ember, A rohanó időknek ez alapján A mutató álljon egy percre meg, S koméd­ás hitünk ünnepnapján Harangjaink csak néki zengjenek, Dalol itt benn a szeretet s a hála. S a koszorúnkat fonjuk homlokára." Pe­chy Erzsi, Hajdú­ Ilona, Környei Paula, Zala Lili, Kondor Ibolya, Lóth NIa, Lacy von Blondel, Czartorisky Mária, Soltész Annie, Rítta Fur­lani, Gaál Annie, Papp Yoly, Szent­iványi Béla, Pataky Miklós, Berczy Gé­za, Szebenyi Sán­dor, más, Károlyi Vil­ Peti Sándor és Dárday Viktor léptek fel a mati­nén. Mindannyiuk­nak nagy és meleg sikerük volt, de a legnagyobb és leg­melegebb­­ Rózsa­hegyi Kálmánnak. A matinén meleg szeretettel vették körül­­ Rózsahegyi Kálmánt nemcsak azok, akik annyit köszön­hetnek a mesternek, de a matiné közön­sége is. LEG­A­LÁBB... Az egyik pesti igazgatóhoz beállít egy öreg nénike a lányával és kéri, hogy adjanak a leánynak a buffetben állást- Az igaz­gató sajnálattal kijelenti, hogy a buffet­-ben minden állás be van töltve. A nénike nagyokat só­hajtva tudomásul veszi, de mielőtt kimegy az ajtón, mégegyszer szerencsét próbál: — Nagyságos úr, ha mér a b­iffet-ben nem, legalább színésznőnek tessék felfogadni. Berczy Géza, Zala Lili Rózsahegyi matiné : „Prológ" Angelo fotografia Don Pedrilla Magyarnak Pécs, Németnek Bécs, Parisnak Zaza, Budapestnek Zsazsa. (LENGYELRE)

Next