Színházi Élet - 1922/1. szám

22 alakitarin, aki belepusztul a­bba, hogy em­ber .. . Csík mint bálvány tud élni, aki előtt nincs idő, fiatalság, egykor, bimbózó szívek, ifji test és Uvaszi szépség. Egy isten tragé­diája a Feny­vess­y szerepe. Az élete nem élet, de halál, halálos halál a puz­ulésa. A szerep óriási, e Teo Taj egyre kínzóbb gyötrődését, fenségének, méltóságának meg­semmisülését ábrázolni igezt a nem minden­napi feladat. Az első megírtkuvésetől, a tehetetlen­sége első érzésétől a m­ndenható­sága szétfoszló tudatától teltve odeig, ahol az éset a porba dönti ezt a hó­ból és vérből való bálványt, hatásosnál hatásosabb, meg­döbbentő jelent­­eken keresztül követheti majd a néző a kínai fejedelem nagy alakítóját, Fenyvessy Emilt. „A bálvány" egyik női főszereplője Var­sányi Irén. Megkértük, mon­djon néhány szót a Színházi Élet olvasói számára új szere­péről. — Ta ja-nát játszom, — szól Varsányi Irén­, — a Tao-Taj első feleségét. Csodá­latos szerep. Bizarr, furcsa, szokatla­n és mély, igaz, nemes. Súlyos feladat. Egy életet kellett átélnem, amióta a kezembe került. Járni tanultam és ez nem volt könnyű dolog. A tipegés magában még nem a kínai nő járása. Egész testtel kell járnom, nemcsak lábbal. Beszélni tanul­tam ismeretlen, új hangokon. Búgó ne­vetéseket, magas torokból jött madár­hangokat kellett megtanulnom. Megta­nultam viselni a nehéz hímzett selyme­ket, megtanultam viselni egy méltóságot, amelytől remegnek arcraborulva és amely remeg arcraborulva. Lázasan ta­nultam ezt a szerepet, hogy életet adjak Ta­ja-nának, a Ta-ja-na legyőzhetetlen szerelmének az­ iránt, aki megtanította őt csókolni, szeretni, embernek, szabadba vágyó embernek lenni aki anyát terem­tett a Tao-Tai kedvenc bábujából, gyenge virágából. Tanultam, megtanultam ezt a szerepet és sokszor azt hiszem, hogy még mindig nem tudom eléggé. Még több borzalmat akarok belevinni a resz­ketésembe, am­ikor porba hullok a Ha­talmas, a Tao-Taj előtt, még több szivet a bölcsőjelenetbe, még több érzést a kiáltásba, amellyel a szebadizárrat üd­vözlöm. Ez a merev, lenyűgözött, bilincsbe vert asszonyalek rengeteg a­kalmat nyújt gyermekesen szent hitsóvárgó remé­ny, önkívülettel határos félelem, ujjongó, le­írhatatlan, de nem megjátszhatatlan bol­dogság tolmácsoláséra. Igazán semmi fáradságot, kriti­kát, önmagammal való tusakodást nem tartok soknak az ilyen szerep érdekében. Mert a kis Ta-ja-na sem félt úgy a Tao-Tajtól, ahogyan én félek az ezerarcú bálványtól, az én Ha­talmasomtól, a­­ közönségtől. A közönséget egy bék­ulatos alakítás em­lékével teszi gazdagabbá Varsányi Irén meg­rendítő művészete. Hálás szerephez jutott Clakay Margit is. Meleg szeretettel, boldogan mesél a szerepéről. — Tulajdonképen — mondja — kinai módra kell bemutatkoznom. Úgy, ahogy a kinai kollegáim teszik, amint megje­lennek a színpadon. Azt kéne monda- Tompa Manci, Böhm Anna, Biada Ede, Misley Panni Operaház: „Mályvácska" Vasadi felv. Petz Malvin (Pillangó) Operaház: ,Mályvácska" Vasadi felv. SZÍNHÁZI ÉLET!

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék