Színházi Élet, 1922. január 15–21. (11. évfolyam, 3. szám)
1922-01-15 / 3. szám
XI. évfolyam 1922 január 15-től január 21-ig 3. szám ELŐFIZETÉSI ARA Budapesten is vidéken Negyedévre 150.— K EGYES SZÁM ARA Budapesten v 1 K és vidéken K 1O.Pályaudvarokon 20 K Amerikában 15 cent Hirdetések mm.-sora 15 korona SZÍNHÁZI ÉLET SZÍNHÁZI, IRODALMI ÉS MŰVÉSZETI HETILAP MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP REGGEL Felelős szerkesztő: INCZE SÁNDOR Szerkesztőség Erzsébet-körút 24 Telefon József 129-35 Kiadóhivatal Erzsébet-körút 29 Telefon József 121-73 A jegypénztár telefonszáma: József 121-72 SHAW — Fanny első darabja — írta: LAKATOS LÁSZLÓ A bohóc ruháját és álorcáját aggatta magára Jean Baptiste Poquelin, aki a maga választotta „Molière" írói és színészi álnéven vonult be a halhatatlanságba. Az övénél több eltökéléssel ugyanazt cselekszi G. B. Shaw is, aki az egyik darabjához írott előszoba nyíltan megmondja, hogy keresi a telt házat, a zsúfolt nézőtért, izgalmat, szenzációt, reklámot és csinadratta-bum-bumot. Azt akarja, hogy hallgassák meg mindenáron. Az ő célja csak ez. Ha pedig már egyszer meghallgatták, az ő gondja lesz az, hogy igazán meghallgatásra is érdemes dolgokat súgjon az elébe táruló fülekbe. Shaw, aki a mai összes vígjátékírók között legkülönb és legigazibb utóda Molièrenek, nem olyan elsődleges színházi ember, mint volt halhatatlan elődje, aki az apai kárpitosműhelyből sihederkorában szökik a kóborszínészek közé. Shaw az Íróasztal mellől jön, harmincöt éves korában, a háta mögött sok esztendei nehéz tanulmányok, hosszú esztétikusi, kritikusi és filozófusi múlt, négy-öt kötet szinte dilettáns, mind gyenge regény, amit ő azóta megtagadott, újranyomásukat megtiltotta. Shaw megakarta tanulni a színpadot és meg is tanulta, aminthogy ő az ő zsenijével megtanult volna mindent, amit akart. De a legnehezebbet választotta, azt, amit megtanulni nem is lehet, amire születni kellett, ő mégis megtanulta. Nehezen, kínnal, bukdácsolások közt. Első, ma már egyetlen színház műsorán sem szereplő darabjai nem darabok, hanem értekezések. A részvétlenség és a süketség, amivel először találkozott felbőszítette, egyúttal termékeny haragra is gerjesztette. Előbb meggyűlölte, azután megverte konok ellenségeit a tartalom nélküli, csak a színpadi formákkal és klisékkel ügyeskedő divatírókat. Legyűrte őket, még pedig úgy, hogy kezükkel egyszerűen kiragadta a formát és nem bánta ő lett légyen ez, akár Dumasnak, vagy az angol Dumas utánzóknak, élükön a nálunk is megtapsolt Pinero urnák szalondráma felvonásvége, bohózati összeütközés vagy Grand-Guignoles klisé. Megtanulta egész szótárát annak a tolvajnyelvnek, amelyen át egyedül lehet érintkezni a közönséggel, Molière szakácsnéjával és Shaw My ladyjével. És ezen a szótáron át aztán elmondta a saját mondanivalóját ra-