Színházi Élet, 1922. február 19–25. (11. évfolyam, 8. szám)

1922-02-19 / 8. szám

XI. évfolyam 1922 február 19-től február 25-ig ELŐFIZETÉSI ÁRA Budapesten és vidéken Negyedévre 150.— K­EGYES SZÁM ÁRA Budapesten K 1 c és vidéken Pályaudvarokon 20 K Amerikában 15 cent Hirdetések mm.-sora 15 korona SZINHÁZI ÉLET SZÍNHÁZI, IRODALMI ÉS MŰVÉSZETI HETILAP MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP REGGEL Felelős szerkesztő: INCZE SÁNDOR Szerkesztőség Erzsébet-körút 24 Telefon József 129-35 Kiadóhivatal Erzsébet-körút 29 Telefon József 121-73 A jegypénztár telefon­száma: József 121-72 8. szám Téli szigeti séták Irta : KRÚDY GYULA IlpijA VAN VALAKI, akihez írni szoktam a beszélyeimet és regényeimet (amint állítólag minden írónak van ilyen titokzatos adressze), az a valaki bi­zonyosan észreveszi még esztendők multával is, hogy mikor volt csendes és gyönyörű tél a Margitszigeten, (ahol lakom). Az idei tél mindegyiknél tündéribb volt. Fantasztikus, ősi, hatalmas, mintha a Tél imádóinak cicoma és ruha nélkül mutatná magát. Felejt­hetetlen reggelek, az ablakom előtt úgy hullott a hó, mintha az éjszakai álmoknak folytatása volna. Mesebeli esték, amikor a mély csöndben az egész távoli, ünnepi nagyvilágból csak a lóvasút döcögését hallom a ház előtt. Csillagsugáros, néma éj­szakák, amikor az egész sziget terü­letén csupán a Pajtáskutya ugatása hangzik, ha véletlenül rosszat ál­modott. E téli csendben, e szigeti nirváná­ban csak néha tűntek fel a meg­szokott, szinte név szerint ismert szerelmespárok a sétautakon. Pesten vékonytalpú cipőket viselnek a nők. Félnek a szerelmes tisztelgéstől a behavazott romoknál, ahol nyáron annyi boldog esküt elhelyeznek. Ugrott a cinke az ágon, magasan szállott a havazást jelentő varjú, az angol kertek felett ossiáni köd szálldosott és a barátságosan fűtött nagyszállodában csak ritkán szólalt meg a vendéget jelentő csengő. A pestiek mind egészségesek, nincs szükségük a sziget gyógyító csendjére, lelkes ifjúvá fürösztő vizére, boldo­gító sétájára. Nagynéha búgott fel egy autó a hídőrség előtt a nászutasok megszo­kott útitáskáival, olykor gördült be egy fiáker, ablakán a szerelmesek rejtőzködő Iehelletével, legfeljebb az óbudai harangszó zendülésére for­dult be a gloriett alatt egy-két titkos szerelmes, akit valahol a Duna part­ján vezető úton, a Szerelmesek Utján várt már valaki. Úgy tűnt fel néha heteken át előttem, hogy odaát Pes­ten már a szerelem is kiment a divatból. A hídőröknek nagy szakálluk nőtt ezen a télen, a fürdősné unalmában lutri-számokkal álmodott, az ország Gyuszi bácsija, a kisszállodában emlékiratait kezdte írni, a nagy élet­kedvű Pajtás már az évek óta ismert lóvonatot kezdte megugatni egyéb teendő hiányában : téli csendben, boldogságban, szabariságban pihent

Next