Színházi Élet - 1922/8. szám

36 I Fi-finom hölgyek, fi-finom urak fi-fi-figyelni [tessék, A Fi-firől szól fi-finom nótám, zo-zo-zokon [ne essék : A Fi-fi az egy fi-fidibuszba va­ való darab [kérem, Fi-fiók Steinhardt pi-pickánsitva opeperetti [téren. Benne levő, viccek miatt elpirult ki megirta, A cenzúra megstuccolta, borotválta, lenyírta, Né-nézőtéren öltözőkben sok-sok rendőrök­­ültenek, Kik a fi-fi-fi premiernek befifififityültenek ! Ujjé ! Ujjé ! A fifi, hihihi, a fifi, hihihi ! Ujjé ! [ujjé ! II. A fi-fi-firhang elé kijött nyolc fi-fitos nőcske [bátran, Kö-közü­lük négy me-meztelen volt, má-másik [négy ruhátlan, Nur die Galetta fi-figuráján nem volt csak [egy pe-peplon, A Honthyn volt egy pa-paplon, mig a [Prujváryn egy se-sezlon. Fátylak közt színpadra libbent ugyszinte [Kerényi, Bokájától-tokájáig kitűntek erényi, Lepedőben sok úr'volt ott s meztelen [annyi nő vele, Hogy tűnődtem, színházba vagyok, avagyagy [gőzfürdőbe be ? Ujjé ! Ujjé ! A fifü ! Hihihü ! A fifü ! Hihihü! [Ujjé ! Ujjé ! III. Fificánkolva Sa­sarkadi is fifificcelni kezde, Hogy a da-darab díszleteit Márkus László [perverzte, Fi­fitagoriák is voltak ott, hol párok [szeretkeztek, Ez de­ helyes, de mi­ miért hívják ope-perettnek [eztet ! ? Hisz igaz, hogy zene is volt benne, meg tánc [is és ének, De kutya se figyelt rája, az kellett a fenének, Fi-figyelmesen fixiroztam sok kis nőt, [fi-fi-fiatalt, Rég nem láttam egy színpadon ennyi [dididi-diadalt ! Pfujjé ! Pfujjé ! Hihihuj ! A fifuj ! Hihihuj ! [A fifuj ! Pfujjé ! Pfujjé ! ÉVEK, SZAVAK, PERCEK. Évek hosszú során át mű­ködött egy derék, jóravaló színész a Magyar Színház­nál, ahol minden igyekezete mellett sem vitte többre, mint hogy közel évtizedes ottmű­ködése után már­­ háromszavas szerepe­ket is kapott. Az isteni szikra azonban en­nek ellenére sem aludt ki benne és így történt, "hogy megunva a fővárosi dicsőséget, színészünk a vidékre került, ahol rohamos gyorsasággal haladt előre művészi pályáján és csakhamar a Tiszántúl egyik lgnépsze­rűbb színésze lett. A legnagyobb és leghálá­sabb szerepeket játssza, meglol­asodo­tt, állan­dóan dicsőségben úszik és nemrég, egy napon, fist labben és elegánsabban, mint valaha, beállított a Színházi Élet szerkesztő­ségébe, ahol egyik kollégánkat kereste. Mun­katársunk történetesen éppen nem volt még a s­zerkesztőségben. Közölték az előkelő vendéggel, hogy várnia kell kissé, X. úr azonnal itt lesz. — Csak öt szót akarok vele beszélni, — mondta a vendég, — de nem tudom, meg­várhatom e ? Igazán itt lesz hamarosan? — Ugyan, kedves uram, — szólalt meg ekkor valak', — ha a Magyar Színházban tiz évig tudott várni három szóra, várhat még öt percig öt szóre ! vészember egészen új- VM szerű vállala­. . .. . tot alapított . Amster József most Buda, Földes Imre pesten. Plakátot, címkét, díszleteket tervez­nek és dolgoznak ki adott témára és éppen ezért egyszerűen „Téma" a neve. Alapítói Földes Imre festőművész és Amster József fényképész­ mester, mind a ketten régen és jól ismertek a magyar művészi világban és a szakkörökben. A „TÉMA" plakáttervező mű­terem, ahol Földes mér megkezdte működését, Amster atellierjében van (Erzsébet-körút 24). Fifikus dal A „Fifikus-dal"-t Bo­ross Géza énekelte es­ténkint az Apolló Szín­padon olyan hatással, hogy a dal minden sorát nevetés és taps kísérte. Mihály István írta az ötletes dal szö­vegét, zenét Pallós Tivadar csinált hozzá. Nagyon meg kell dicsérni a pompás szö­veget és dallamos mu­zsikáját. A „Fifikus dal" így hangzik : TÉMA. Két­­ lelkes, ötletes magyar mu­­ f­a­i W­ SZÍNHÁZI ÉLET 36

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék