Színházi Élet, 1922. február 26–március 4. (11. évfolyam, 9. szám)

1922-02-26 / 9. szám

36 SZÍNHÁZI ÉLET Az a nagy művészi áramlat, mely külföldön tisztítja és igazán jelen­tős színvo­nalra emeli a filmgyártást, jut. Ha a termelés szempontjából hozzánk is el­még nem is értük el, de legalább legelőkelőbb mozgó­színházaink játsszék a francia, német és ame­rikai színtiszta, lélektani remekműveket. Ta­valy Abel Gance a J'accuse-al és a X.-ik szimfóniával, Poiriet a Léleklátóval megmu­tatta, mit lehet életre varázsolni és általáno­san emberi magaslatokra lehet jutni a sokak által lenézett vásznon és most szintén Poiriet, a világhírű francia alkotó, beszél majd hoz­zánk a Kamara szombati, művészi esemény­számba menő bemutatóján, „A jövendő fátyla" egy csodálatos legenda napjainkból, ajánlása a földkerekség összes szenvedő anyáinak szól. Míg a kastély előkelő lakói boldog öröm­ben ünneplik a karácsonyestét, addig kinn a dühöngő hózivatarban egy szerencsétlen anya keres kétségbeesetten segítséget halálos bete­gen fekvő kis leányának , Murielnek meg­mentésére. Valamikor ez az asszony cseléd volt a kastélyban, de megtévedt, elkergették és most hiába könyörög, zörget irgalomért az ajtón. A gyermek haldoklik, az anya szivét a két­ségbeesés hasogatja midőn a karácsony an­gyala, amely a nyomornak és a szomorúság­nak ezt a tanyáját sem kerüli el, ellátogat hozzá. A kétségbeesett anya előtt föllebbenti a fátyolt, amely gyermeke jövőjét takarja . . . Muriéit, a beteg kis gyermeket, a sors keze még karácsony este Arnaut mérnök családi körébe vezeti, ahol megértő, meleg fogadta­tásra talál. Itt nő fel a kis Muriét és a jö­vendőbe látó anya boldogan szemléli leányá­nak fejlődését az időközben meggazdagodott gyáros családjában. Muriéit, aki a családban testvérként szerepel, Arnaut mérnök leánya Cecile testvérként szereti és Raoul Martin, az Arnaut-műveknél alkalmazott fiatal mérnök sokáig gondolkozik, hogy kettőjük közül me­lyiket válassza életpárjának. De Arnaut rossz hajlamú, züllött fia , Lucien, apja csekk­könyvéből kilop egy csekklapot, hogy egy táncosnővel kötött viszonyának költségeit fe­dezze és ezt a bűnt Muriel, hogy jótevőjének gyermeke feje felől a gyalázatot elhárítsa, magára vállalja. Murielt, akiben környezeté­nek hite szerint újból kiütött a tolvaj­ vér, fogadóapja kiüldözi házából. De távozásába csak lassan tud belenyugodni és nyomoztat, hogy megtudja, mi okozhatta Muriel lelké­ben — amelyet tisztának ismert — ezt a változást. Épp akkor tudja meg a valót és vezeti vissza házába a méltatlanul elüldözött szerencsétlen leányt, aki az otthonon kívül szerelmének tárgyát , Raoul Martint is elvesz­tette , midőn fia egy züllött csavargóval összebeszélve, saját édesatyja házába betö­rést követ el. Az apja igazságot szolgáltat, fiát átadja az igazságszolgáltatásnak, a leányt pedig újból otthonába fogadja. Muriéit vőlegénye édesanyjához viszi, fe­ledni a sok nyomort és megaláztatást. Itt ké­szülnek az esküvőre, midőn felkeresi őket Cecile, aki testvére feletti kétségbeesésében el­hunyt édesanyját gyászolja és titkon a tőle elszakított vőlegény után bánkódik. Muriét érzi, hogy az élet és a hála újból áldozatot kíván tőle s menyegzőjének napján kél újból vándorútra, hogy vőlegényét jóltevője leányá­nak visszaadja . . . „Örök bolyongás legyen tehát a rendelte­tése az én gyermekemnek", mondja magában az anya és midőn karácsony hajnalán gyer­mekéért eljön a halál angyala, megnyugvás­sal fogadja most már, mert karácsony napján szétfoszlott előtte a „jövendő fátyla". Ezek a száraz szavak, a tartalmi leírás kényszerült tömörsége és megkötöttsége ko­rántsem adhatják vissza ennek a filmnek csodálatos, leheletszerű szépségeit. Mert a legmodernebb technika, a mérlegelő áldozat­készség ebben az örökké poétikus keretben a lélek dicsőítésére, a legszentebb érzelmek és a leghalkabb rezzenések, az önfeláldozás, a tiszta hűség és a Madonnás anyai lemon­dás kifejezésére fogtak össze. Ezek a lágy, egymásba olvadó kontúrokkal, árny- és fény­hatásokkal játszó, látszólag mulandó és el­pergő jelenetek minden megértő ember leg­maradandóbb és legjelentősebb élményei lesznek, mint ahogy örökké emlékezetünkbe vésődik egy-egy mozzanat, vagy egy kép az élet kifürkészhetetlen vándorútján. Ezenkívül a közkedvelt magyar filmszár Várkonyi Mihály, aki legutóbb szintén a Kamarában forró sikert aratott — debütál a Volt egyszer egy hercegkisasszony . . . című kedves és poétikus 5 felvonásos udvari tör­ténetben. Káprázatos miliő, bűbájos, a ro­kokkó legszebb idejére emlékeztető cselek­mény, eredeti felvételek a német múlt egyik legfényesebb színhelyéről, a Nagy Frigyes által pazar áldozatkészséggel épített császári nya­ralóhelyen, a Sans-souci-i kastélyban és park­ban. A film külön érdekessége, hogy Várko­nyi partnere a nálunk is vendégszerepelt és rajongva szeretett C­ory Lotto, aki azóta a világ egyik legismertebb és legbájosabb primadonnája lett. A jövendő fátyla Volt egyszer egy Hercegkisasszony

Next