Színházi Élet, 1922. március 12–18. (11. évfolyam, 11. szám)

1922-03-12 / 11. szám

18 SZÍNHÁZI ÉLET Kedves Fräulein Helén!" Nyílnak a tulipánok, a muskátlik és vi­rágzanak a ligeti bokrok, ragyogó kék a tó, úsznak a hattyúk és Vajda-Hunyad karcsú tornyai hangulatos mesékhez rajzolnak illuszt­rációt az égre. Ragyog a napfény, a sugarak villódznak a bokrok és a fák viruló levelei között és a ringó lombok árnyékfoltokkal szórják be az aranysárga homokos utakat. Vékony, páros keréknyomok futnak egymás­mellett a kanyargó utakon, gyerekkocsik ke­rékvágása. Néha-néha elvész vékony fonaluk a sok gyerekcipőcske nyoma között. És a sok apró kerékvonal között ott látható a Fräulein talpas lábnyoma is. Vékony, hegyesorrú cipellők és a sétáló öreg urak cúgos cipői úgy simulnak meg egymás mellett, mint ahogy gazdáik lépegetnek tisztes távol­­ban egymástól. És a gyerekek viháncolnak, futkároznak, karikáznak, nagy komoly lovakat és elefántokat sétáltatnak, de a Fräulein szok­nyájához simulva néznek nagy barátságtala­nul egy-egy selymes pincsit. És legalább is ugyanilyen haraggal húzódnak el a Fräulein­től, ha némi kifogása volna az ellen, hogy a kavicsos homokkal megetessék a Juci babát. Fräulein, Fräulein, kedves Fräulein, ugy hozzá­tartozik a ligethez, mint a gázlámpa és a szépen kifaragott pad. Marlitt-regények han­gulata szentesíti a liebes Fräuleinok kis idill­­jeit, melyeknek hőse rendszerint a tanár úr vagy a nyugdíjas hivatalnok ur, ha nem is hívják Herr Waczakh-nak, mint a Royal Or­feum legújabb Zerfepuitz-dalában a „Kedves Fräulein Helén"-ben. Mert erről szól a bájos, hangulatos kis zenés jelenet, amelyet Dezsőffy és Felhő Rózsi játszanak végig. Melankolikus keringővel vall szerelmet Herr Waczakh, de nem volna Pesten a liget, ha akár a dallam, akár a vers nem volna alkalmas egy kis ritmuscserével shimmyre is. El is járják a shimmyt Wa­czakh ur és Fräulein Helén. Sze­rencsére nem jár senki sem arra, a gyerekek is játszani mentek és igy senki sem hallja, amit Waczakh ur és Helén kisasszony énekeln­ek : „Liebes Fräulein Helen, Nézzen kissé felém. Ich werde dich szeretni. Du wirst mindig nevetni. Liebes Fräulein Helén, Bódulj kissé belém, Paradeis lesz majd az élet Véled Helén." Azonban Helénnek sürgős dolga akad, a kis fiúval, Kardos Pistával sürgős ügyeket kell el­intézni és igy Waczakh urnak nem lenne kivel folytatni, ha a kisleány (Szécsy Hedy) meg nem szólítaná : — Bács téjem, én isz tudok cimmnyzni. Papp Jancsi, Iványi Dezső, Kubányi György Royal Orfeum : „Serenata" Mészöly felv.

Next