Színházi Élet, 1922. április 2–8. (11. évfolyam, 14. szám)

1922-04-02 / 14. szám

XI. évfolyam 1922 április 2-től április 8-ig 14. szám ELŐFIZETÉSI ÁRA Budapesten és vidéken Negyedévre 150.— K­EGYES SZÁM ÁRA Budapesten. .. vidéken és pályaudvarokon K 7­1 -Amerikában 15 cent Hirdetések mű­sora 15 korona SZÍNHÁZI ÉLET SZÍNHÁZI, IRODALMI ÉS MŰVÉSZETI HETILAP MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP REGGEL Felelős szerkesztő: INCZE SÁNDOR Szerkesztőség Erzsébet-körút 24 Telefon József 129-35 Kiadóhivatal Erzsébet-körút 29 Telefon József 121-73 A jegypénztár telefon­száma : József 121-72 I Braun bácsi­­ Irta: FARKAS IMRE Szerették az istenek. Megadták neki a pát­riárkák derűs, hosszú életét és nyugalmas, szép és könnyű halálát. Nyolcvan évet élt, garçon volt, de azért sohse volt egyedül, élete végéig kedves, szép asszonyok, szerető rokonok és hűséges barátok vették körül és meghalt ülve, egy fau­teill-ben, elaludt nyugod­tan és csöndesen. Inas a lábujjhegyen járt körülötte, hogy még föl ne ébressze... Kedves, jó Náci bácsi — én mikor e sorokat ro­vom, ezzel a kis nekrológ­gal az ifjúságomat teme­tem. És mindnyájunk szi­véből elköltözik egy darab és sírba száll a mi drága öreg barátunkkal. Vi­dám esték, muzsikák, fe­hér asztalok, a Náci bácsi híres bora (melyet étterem­ről-étteremre szorgalmasan vitt magával), a nagyszerű somlai a zirci apátság pincéjéből, a meghitt Szilveszter-esték a Széchenyi-utcai elegáns garzonlakáson most már emlék marad csupán, örökre felejthetetlen emlék. Ha a pohár vígan csendült össze, ha a jókedv magasra szökött, ha vidám tréfa röp­dösött körötte, az öreg úr akkor volt boldog. Szokása volt, ha valaki jót mondott, kezet fogott az illetővel. Elüldögélt velünk a leg­utóbbi időkig, éjfélen túl is. Rendesen három remekbe formált antik óra volt nála, azok szorgalmasan ketyegtek, csenegték-kongtak a különböző zsebekben, de neki jutott eszébe legkésőbb megnézni őket mulatás közben : mennyit is mutatnak ? Ha aztán haza indult, az utcán be­ült az első kocsiba, de nem szólt egy szót sem. Minden kocsis ismerte Bu­dapesten, Széchenyi­ utca 1. És vitte haza Náci bá­csit lassan vigyázva, de az ostorhoz nem nyúlt, mert ha rá mert ütni a lóra, az öreg ur azonnal kiugrott a kocsiból. Istenem, mennyi emlék tódul a szivemre, mennyit tudnék inni, mesélni. Hi­szen ez a mult az én multam, a legkedvesebb, legmeghittebb barátaimmal megannyi közös emlék. A nagyszerű vacsorák, ahol a delegáció szine­java megjelent, elköltözött régi barátok, Thaly Gyula, Pálffy Richárd, érzelmes, vidám történetek, melyeket az öreg úr valami utá­nozhatatlan kedvességgel beszélt el, halhatni- Braun Ignác

Next