Színházi Élet, 1922. április 2–8. (11. évfolyam, 14. szám)
1922-04-02 / 14. szám
XI. évfolyam 1922 április 2-től április 8-ig 14. szám ELŐFIZETÉSI ÁRA Budapesten és vidéken Negyedévre 150.— KEGYES SZÁM ÁRA Budapesten. .. vidéken és pályaudvarokon K 71 -Amerikában 15 cent Hirdetések műsora 15 korona SZÍNHÁZI ÉLET SZÍNHÁZI, IRODALMI ÉS MŰVÉSZETI HETILAP MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP REGGEL Felelős szerkesztő: INCZE SÁNDOR Szerkesztőség Erzsébet-körút 24 Telefon József 129-35 Kiadóhivatal Erzsébet-körút 29 Telefon József 121-73 A jegypénztár telefonszáma : József 121-72 I Braun bácsi Irta: FARKAS IMRE Szerették az istenek. Megadták neki a pátriárkák derűs, hosszú életét és nyugalmas, szép és könnyű halálát. Nyolcvan évet élt, garçon volt, de azért sohse volt egyedül, élete végéig kedves, szép asszonyok, szerető rokonok és hűséges barátok vették körül és meghalt ülve, egy fauteill-ben, elaludt nyugodtan és csöndesen. Inas a lábujjhegyen járt körülötte, hogy még föl ne ébressze... Kedves, jó Náci bácsi — én mikor e sorokat rovom, ezzel a kis nekrológgal az ifjúságomat temetem. És mindnyájunk szivéből elköltözik egy darab és sírba száll a mi drága öreg barátunkkal. Vidám esték, muzsikák, fehér asztalok, a Náci bácsi híres bora (melyet étteremről-étteremre szorgalmasan vitt magával), a nagyszerű somlai a zirci apátság pincéjéből, a meghitt Szilveszter-esték a Széchenyi-utcai elegáns garzonlakáson most már emlék marad csupán, örökre felejthetetlen emlék. Ha a pohár vígan csendült össze, ha a jókedv magasra szökött, ha vidám tréfa röpdösött körötte, az öreg úr akkor volt boldog. Szokása volt, ha valaki jót mondott, kezet fogott az illetővel. Elüldögélt velünk a legutóbbi időkig, éjfélen túl is. Rendesen három remekbe formált antik óra volt nála, azok szorgalmasan ketyegtek, csenegték-kongtak a különböző zsebekben, de neki jutott eszébe legkésőbb megnézni őket mulatás közben : mennyit is mutatnak ? Ha aztán haza indult, az utcán beült az első kocsiba, de nem szólt egy szót sem. Minden kocsis ismerte Budapesten, Széchenyi utca 1. És vitte haza Náci bácsit lassan vigyázva, de az ostorhoz nem nyúlt, mert ha rá mert ütni a lóra, az öreg ur azonnal kiugrott a kocsiból. Istenem, mennyi emlék tódul a szivemre, mennyit tudnék inni, mesélni. Hiszen ez a mult az én multam, a legkedvesebb, legmeghittebb barátaimmal megannyi közös emlék. A nagyszerű vacsorák, ahol a delegáció szinejava megjelent, elköltözött régi barátok, Thaly Gyula, Pálffy Richárd, érzelmes, vidám történetek, melyeket az öreg úr valami utánozhatatlan kedvességgel beszélt el, halhatni- Braun Ignác