Színházi Élet - 1922/20. szám

SZÍNHÁZI ÉLET A fal Könyvet lehetne írni a színházak taktikáiról. Ahány ház, annyi szokás, mondja a köz­mondás és ez talán sehol sem válik be any­nyira, mint éppen a színházaknál. Különös­kép itt, hiszen rendkívül sokoldalú taktikára van szükség, amelynek egyszersmind körül­tekintőnek kell lenni. Más-más bánásmódot kell alkalmazni időről-időre a közönséggel szemben s mindegyik színház abban verse­nyez egymással, melyik tudja a maga közön­ségét elkényeztetni. Ez a közönségi taktika. A másik a színészek felhasználására vonat­kozik. Egyik színész mindennap játszik, a másik néhányszor egy évben. A legsúlyosabb dolog azonban a darabtechnika. Milyen da­rab kell őszre, télre, tavaszra, nyárra, melyik lesz jó a szezon elején, végén, melyek az úgynevezett „erős" darabok, amelyek jól vonzzák a közönséget és tartják műsoron magukat, mikor lehet új szerzővel vagy új­szerű dologgal kísérletezni, ez a legnehezebb része a színház taktikájának. Úgy nevezhetnők, hogy a direktorok érettsé­gije. Amelyik direktor ezt érti, az biztos, hogy nagyszerűen fogja vezetni a színházát. Ezzel kapcsolatban akarunk foglalkozni a Magyar Színházzal és új darabjával. Ha az elmúlt nyarakra gondolunk s ezeket az utóbbi idők fellendült színházi konjunktúrája miatt igazán nem lehet „holt" szezonnak nevezni, láthatjuk, hogy a Magyar Színház mindig a a „legerősebb" darabjait hozta ki nyáron. Úgy árulhatjuk ezt el, mint bepillantást a direkció kártyáiba, amely mindig legjobb időben adja ki az atollt. Sasfiók, következő nyáron a Peer Gynt, utána a Kék madár, aztán a Névtelen asszony sze­repeltek nyáron a Magyar Szín­ház műsorán. Természetes, hogy idén nyárra is a legerősebb darabot tartogatta a színház. Külföldi szerző munkája, még­pedig olyané, akit nálunk úgyszólván egyáltalán nem is­mernek. Külföldön azonban annál jobban. Neve Hans Müller. Rengeteg darabját adták már leginkább Bécsben és Berlinben, míg nálunk ez lesz az első bemutatója. A Magyar Színház már egyszer megvette Hans Müller egyik darabját a Könige­t, de nem adta elő, annyira merész volt. A legújabb Müller-da­rabnak ,Flamme" a címe, Kállay Miklós for­dításában a „Tüzek" címet kapta. Ízig-vérig modern dráma a „Tüzek", any­nyira modern, hogy ebben a tekintetben a sze­zon egyetlen darabja sem versenyezhet vele. Mint ilyen természetesen a szerelemmel fog­lalkozik és az is természetes, hogy új utakon. Szüzséje kényes és eredeti. Két leány a hős­nője, akit a nyilvános ház sötétségéből egy tisztességes ember emel magához és bevezeti a családjába. Ebből alakul ki a legkomorabb és legsúlyosabb tragédia. Annát, a hősnőt, Darvas Lili fogja játszani. Itt meg kell álla­nunk egy pillanatra, hogy visszatekintsünk arra a szédületes vonalra, amely a Búzavirág Viktusától a Tüzek Annájáig terjed. Hagyjuk figyelmen kívül Darvas Lilli befutott pályáját, egész karrierjét. Ha így gondolunk rá és hozzá­vesszük, hogy ez a fiatal csoda még csak húszéves, szótlan elragadtatással kell köszön­tenünk. Az első szerep óta, melyben önmagát játszotta, volt királyné, vadleány, nagyvilági hölgy és most utcalány lesz, kéjnő — és mindezt húszéves fejjel. Ragyogó. Milyen magasságokba fog jutni még? Várjuk és addig is csodáljuk. S. Dávid Mihály (A Marsall színésze) Akik Törzs Jenőt helyettesítik Kertész Endre (Az Ibolya igazgatója) Vaszary János (Lear király) Aigelo foto 25

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék