Színházi Élet, 1922. augusztus 27–szeptember 2. (11. évfolyam, 35. szám)

1922-08-27 / 35. szám

XI. évfolyam 1922 augusztus 27-től szeptember 2-ig 35. szám ELŐFIZETÉSI ÁRA Budapesten és vidéken Negyedévre 250.— K EGYES SZAM­ARA Budapesten, 4M vidéken és K JU." pályaudvarokon 40 K Amerikában 15 cent Ausztriában 40 magy. K Hirdetések mű­sora 30 korona SZÍNHÁZI ÉLET SZÍNHÁZI, IRODALMI ÉS MŰVÉSZETI HETILAP MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP REGGEL Felelős szerkesztő: INCZE SÁNDOR Szerkesztőset Erzsébet-körút 24 Telefon József 129-35 Kiadóhivatal Erzsébet-körút 29 Telefon József 121-73 A jegypénztár telefon­száma : lAT.-1­1?l -T> Kár, hogy elmúlt már a nyár Irta: SZENES BÉLA „Egy tábla nem hoz telet" — álla­pítja meg a színházi mondás és ez igaz is. Mikor azonban a táblák sűrűn kezdenek jelentkezni, kétség­telen, hogy itt a tél, bárhogy tagadja is ezt a naptár. Tél és nyár — a színház csak ezt a két évszakot ismeri. A tudományos megfigyelések szerint a nyár évről­évre rövidebb lesz, a tél pedig egyre korábban kezdődik. Idén Szent István napja körül nyílt meg a tél. Kár, hogy elmúlt már a nyár — sóhajtjuk. Mert a nyár a legszebb színházi szezon. A nyár: a színházi tervek és álmok főszezonja. A nyár a „vakmerő, szárnyaló akarások", a „nagy nekikészülések", a „szűz­tiszta szándékok" évadja. A nyár, a reménység, a tél , a beteljesülés. A nyár az álom, a tél a fölébredés. És álom és valóság között még sohasem tátongott olyan szédítő sötét szakadék, mint napjainkban. Nyáron az éjszakák rövidebbek és mégis nyáron álmodnak legtöbbet, legszebbet a színházi emberek. Minden gyermek : szép, kedves, okos, gyönyörűsége mindenkinek. Mire megnőnek a gyerekek , mi lesz belőlük ? Amily messzire távolodik a felnőtt ember a gyermektől, annyira különbözik a téli valóság a nyári álomtól. „Most valami olyat szeretnék inni!" — mondja nyáron az író és egy vakmerő mozdulattal a csillagok felé nyúl. Mennyivel lankadtabb a moz­dulat, mellyel egy téli hajnalon ágya szélére ejti a reggeli lapokat, melyek a megálmodott darabról megállapít­ják, hogy ostoba és unalmas férc­munka. Színigazgatók és színészek, álljatok ide, valljatok : teljesültek-e valaha is szép nyári álmaitok? Kár, hogy elmúlt már a nyár. Kár, hogy elmúlt már a nyár — sóhajtjuk és türelmetlenül sietünk az utcán, mert már nyitják a Színház kapuit. Kár, hogy elmúlt már a nyár — sóhajtjuk és a következő pillanatban már aggódva, reménykedve kérdez­zük : — Hogyan indult a szezon? És elégedetten mosolygunk, mikor a színháznál a kapura mutat­va önérzetesen mondják : — Hogyan in­dult a szezon ? Mint a mellékelt tábla mutatja.

Next