Színházi Élet, 1922. október 15–21. (11. évfolyam, 42. szám)
1922-10-15 / 42. szám
XI. évfolyam. 1922. október 15-től 21-ig SZÍNHÁZI, IRODALMI ÉS MŰVÉSZETI HETILAP MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP REGGEL Felelős szerkesztő: INCZE SÁNDOR 42. szám. ELŐFIZETÉSI ÁRA : Budapesten és vidéken Negyedévre 500.— KEGYES SZÁM ÁRA Budapesten, Bf| vidéken K «M* pályaudvarokon 60 K Amerikában : 15 cent Hirdetések műsora 40 korona SZÍNHÁZI ÉLET Szerkesztőség : Erzsébet-körút 24 Telefon : József 129-35. Kiadóhivatal : Erzsébet-körút 29 Telefon : József 121-73. A jegypénztár telefonszáma : József 121—72. Molnár Ferenc Molnár Ferenc új darabját a „Mennyei és földi szerelmet", most próbálják a Magyar Színházban. Ez a színmű, mely a téli évad meglepetése lesz és bemutatóját izgatott érdeklődéssel várja Budapest, Bécs, Berlin, Páris, London és New York, az összes európai és amerikai metropolisok, stílusos praeludiummal indul. Olyan tündér előjátékkal, mely nem méltatlan az ünnepelt szerzőhöz, a mennyei és földi szerelem ismerőjéhez s nem méltatlan költészetéhez sem, mely bájos ötletektől, váratlan, drámai fordulatoktól ékes. Az iró, kinek nevét világlapok viszhangozzák, a különös, finom játékok költője akkor, mikor e sorokat írjuk, feleségül vette Fedák Sárit, a legelső magyar primadonnát, ki amerikai diadalútjáról visszatérve a „Bajadér" címszerepére készül. Ők ketten állanak ma a magyar érdeklődés homlokterében, a siker csúcsán, a hírnév legmagasabb ormán. Kivételes tehetségük, szikrázó képességük, mély, gyermeteg humoruk mindjárt pályájuk legelején népszerűséget biztosított számukra , és Fedák Sári nevüket azonnal fogalommá tette, mert nem csak a kiváltságosak, hanem a tömegek megérezték, milyen kincsek larskoznak bennük, milyen hódító, minden vetélytársat elsöprő és gazdag az egyéniségük, milyen született, ösztönös művészek mind a ketten. Sokan járnak a dicsőség kertjében, kik útvesztőkön bolyonganak s míg céljukhoz érnek, véresre karcolják magukat és halálra alélnak a bozótban. Ők tövistelen rózsákat szedtek, nyírt kerti utakon haladtak előre, virágok, itthoni és exotikus növények sorfala között, s kéretlenül mindig több koszorút kaptak. A mennyei szerelmet, mellyel a művészetet szerették, megkoronázta a nézők lármás, hódoló tapsa, a tömegek elismerése, a földi szerelem s ez a kettő, érték és siker, mind az író, mind a színésznő pályáján harmonikus egységbe olvad. Népszerűségük pedig kiállta az idő próbáját. Az ő hírnevük aránya nem rozsdásodott meg, évtizedek során egyre több, tisztábban csengő zenlett, koszorúik nem hervadtak el. Nevük túlrepült már a régi bol-