Színházi Élet, 1922. december 24–30. (11. évfolyam, 52. szám)

1922-12-24 / 52. szám

XI. évfolyam. 1922. december 24-től december 30-ig 52. szám ELŐFIZETÉSI ÁRA : Budapesten és vidéken Negyedévre 600.— K­EGYES SZÁM ÁRA Budapesten, 1 flfl _ vidéken K •üli* pályaudvarokon 120 K Amerikában .. 15 cent Ausztriában 5000 osztrá K Hirdetések mű­sora 50 korona SZÍNHÁZI ÉLET SZÍNHÁZI, IRODALMI ÉS MŰVÉSZETI HETILAP MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP REGGEL Felelős szerkesztő: INCZE SÁNDOR Szerkesztőség : Erzsébet-körút 24­­ Telefon : József 129—35. Kiadóhivatal : Erzsébet-körút 29 Telefon : József 121-73. A jegyzersztár telefon­száma : József 121—72. HELTAI JENŐ Irta: MOLNÁR FERENC ízlés, amely már majdnem az elhallgatásig fajult. Önkritika, amely már az irói öngyilkosság határán jár. Szemérmesség egészen a begubózásig, sőt tovább : a maszk-viselésig. Az önmagáról'való­ nem'beszélésnek eltúlzása a némaságig, — ennek a túlzásnak néha kibuggyanó reakciója az öngúny rövid, ércbevert és homéroszian egy betű­változtatás nélkül ismételt meg­­jegyzéseiben. Végtelenül fájdalmas, nagy, művészi egyedüllét sóhajok nélkül, panasz­­ nélkül. Nagy férfias líra, ame­ly mosolyogva néz vissza a harminc év előtti formatiszta és sziromkönnyű verssorokra (talán szereti is őket, amért olyan édesek és kellemesek voltak), de amelyet most a művészi és emberi gátlások szorongatnak és fojtogatnak, belül zengetnek az árn^s, bús-vidám szemek mögött. * Tagbaszakadt, hatalmas test, amely még ma is olyan, mintha egy négyéves kis­fiú felnagyított formája volna. Kezek, mintha nagyítóüve­­gen nézné az ember a kisgyermek kezét. Közlékenységre született szem, amelynek örök­ fiatalos felragyogásai és megtanult nagybús mozdulatlan­ságai vannak. Egy óvodásgyerek felbiggyesztett szája, amely ötven esztendő férfi­ küzdelme után is megmaradt abban a fájó-titkolt felháborodást jelző mozdulatban, amelybe az első igazságtalanság rögzítette. Arckifejezés, amelyet a francia a­igre-doux'wsk. nevez és Csokonai keserédes­nek fordít. Nehézkesség a mozdulatban és a beszédben, nehézkesség, amely nála maga a született grácia. Megjelenésében klasszikus rehabilitációja a kövér és lassú embernek, mintha a jó Isten felmentette volna mindamaz­inesztétikus vonások alól, amik a nagyobb terjedelemmel járnak. A jelenléte ösztönszerűleg kiegyensúlyozott , se gyakran nem jön, se ritkán. Soha még nem jött rosszul, vagy rosszkor. Soha nem jött vígan vagy szomorúan. Soha nem jött korán vagy későn, mert ha korán jött, örültek, hogy már itt van, s ha későn jött, örültek, hogy végre mégis megjött. Súlyos szó : szeretni nem tud, csak szenvedni, amért szeret. Mások másként ítélhetnek erről, én nem ismerek el másféle szeretetet, mint aminő az övé. Igazi szeretet egy van: más emberért szenvedni. Szombaton, tizenhatodikán, adták egy elragadó, bús, bölcs, édes és keserű, könnyes és nevető darabját a Vígszínházban — olyan volt, mint egy pohár óbor, amit a gazda áhítattal ad a nagyon­ tisztelt vendégnek és aztán aggódó mosollyal nézi, mikor isszák, hogy izlik-e. Ez alkalomból rajzoltuk róla ezt a hiányos kontur-vázlatot.

Next