Színházi Élet, 1923. február 4–10. (12. évfolyam, 6. szám)

1923-02-04 / 6. szám

20 SZINHÁZI ÉLET Róza—Medina—Caroline Három primadonna „A gárdistá"-ban Róza—Medina—Caroline ... A legdaliá­sabb, legtüzesebb szivó­s sorsú magyar poéta : Kisfaludy legkalandosabb Sándor há­rom híres szerelmének a­ nevei ezek. Az első a szép és napsugaras lelkű Szegedy Róza, a „Kesergő és boldog szerelem" poéta ideálja, ez édes, a hűséges, a tiszta leány. A máso­dik, világhírű spanyol szépség, a tánc koro­názatlan királynője, aki fejedelmek hódolatát utasítja el, hogy egy kis magyar gárdista szívére hintse szerelme rózsáit. A harmadik, kis francia leány, aki ezüstös Provenceban holdsugarakból sző álmot a fogoly magyar vitézről. Színesebb, romantikusabb színpadi alakokat képzelni sem lehet e három történeti szerep­lőnél, akik frissen és ragyogóan érdekes be­állításban kelnek életre a költővel együtt. „A gárdista­ cselekménye során, a Városi Színház soron következő újdonságában. A színház kitűnő személyesítőket talált a három primadonna szerepre. Rózát a sudár termetű, gyönyörű, szőke Walter Rózsi játssza , az ő csodálatosan szép és friss hangján csendülnek majd fel Vincze Zsigmond szívhez szóló szerelmes melódiát. Medinát, korának leghíresebb táncművésznőjét, a finom­ lábú, temperamentumos Tisza Karola személyesíti ; maga is egyike a legragyogóbb tánctehetsé­geknek, amit bőséges alkalma van bizonyí­­tani a darab során, Caroline pedig a bájos, babaarcú Abonyi Marianne lesz. Érdekes megfigyelni a próbán ezt a három színésznőt, milyen művészi ösztönösséggel érzik szerepük különböző karekterét, mennyi kedvvel, lelkesedéssel játszottak már az első próbáikon is. Ez a lelkesedés különben min­denkit tüzel. Az új darab sikerét saját ügyük­nek tekintik az emberek . Ábrányi Emil — ha csak félórára is szabadul saját pró­báitól, — siet a színpadra, hogy gyönyör­ködjék színészeinek nagyszerű munkájában. A színpad nem épen meleg. A színészek többnyire télikabátban, bundában próbálnak. Walter Rózsin, barna szőrmebunda van, alatta sárga zsemper ; a másik két donna is a hölgyek uj és praktikus prima­„nem­zetközi" viseletében jelent meg, csak ép a zsemperük színe különbözik. Tiszáé fehér, Abonyié fekete-fehér, így állnak a fényké­pezőgép elé is. A próba ezalatt folyik tovább. Most mér zongorával, teljes énekkarral próbálnak , „végigmennek" fa felvonáson s a hallgató így a muzsikáról is fogalmat alkothat. Pom­pás a Vincze Zsigmond muzsikája. Francia, olasz, spanyol, bécsi és magyar szinek válta­koznak benne a darab koloritja szerint, mert „A gárdista" első felvonása Bécsben, a má­sodik Franciaországban, a Provence-ban, a harmadik a Balaton mentén játszódik, s sze­replői közt olasz és spanyol is akad : Medina és az ura, fa­talján Vigano, aki egyébként szintén történeti alak. Megkapó mindjárt az első szám : karnevál a bécsi Grabenen 1796-ban. Pompásan van Abonyi Marianne, Walter Rózsi és Tisza Karola A három primadonna (A „Gárdista" próbáján) Fotoriporterek felv. SZIKLAI, PALÓ és HORTI (A »Gárdista" próbáján) „Fotóriporterek" felv.

Next