Színházi Élet - 1923/13. szám

50 Az Aranymadár utóda a Hattyúlovag Pár nap múlva elbúcsúzik tőlünk az utóbbi évtized legnagyobb operettsikere, az Arany­madár. A János vitézen kívül magyar dal­játék nem futott be olyan karriert, mint Har­math Imre és Zerkovitz Béla operettje, amely­nek kedves figurái és fülbemászó muzsikája már benne él minden színházlátogató lelké­ben. Budapesten közel félmillió ember nézte meg az Aranymadarat, vidéken minden vá­rosban szinte került mér, úgy, hogy bátran elmondhatjuk : Magyarországon alig van em­ber, aki ne látta volna ezt a kivételes sikerű operettet. És most búcsúzik az Aranymadár ! Elrepül a Royal-Orfeum színpadáról, ahol annyi és annyi estén keresztül hangolta derűre a közön­séget. Eltávozását méltó keretek között akarja megünnepelni a Royal-Orfeum igazgatósága. Nagy ünnepség lesz a jubileumi estén, amelybe belekapcsolódik a közönség is, hogy szeretettel köszöntse azokat, akik az Arany­madár nagy sikerét munkájukkal megala­pozták, így elsősorban melegen ünneplik majd Harmath Imrét és Zerkovitz Bélát a népszerű szerzőket, Magyar Erzsit, a nagyte­hetségű primadonnát, Sárvay Rózsit, a tem­peramentumos szubrettet, Iványi Dezsőt, a da­rab rendezőjét, Dezsőffy Lászlót, Kubányi Györgyöt, Forgács Jenőt, Gárdos Irént, Huber Miksa karmestert és a többieket, akiknek tehetségéhez fűződik az Aranymadár óriási sikere. De miközben a Royal­ Orfeum igazgatósága azzal törődik, hogy az Aranymadár búcsúját megfelelő díszes keretben foglalja, nem feled­kezik arról se, hogy az Aranymadár utódjá­ról gondoskodjon. Ez pedig nem könnyű dolog, mert hiszen az Aranymadár után nem lehet közepes kvalitású operettet kihozni. De nem kell félteni Harmath Imrét és Zerkovitz Bélát . Ők az Aranymeder sorozatos elő­adását arra használták fel, hogy egy új, nagyszerű operettet írjanak és ez az uj ope­rett már teljesen készen várja a bemutatót. Hattyúlovag a címe az uj operettnek. A szerzők kabalája, (s talán nem is rossz ka­bala) hogy a címben ismét benne legyen a „madár" ezáltal „hattyú" alakjában. A Hattyú­lovac romantikus nagy operett három rész­ben. Szereposztása a következő : Roderich herceg . . . Kubányi György von Wöhlingen . . . Kiss Lajos Homolka Dóme . . . Iványi De­zső Annuska Fejes Teri Loitika Csatay Janka Csobolya Péter . . .. Dezsőffy László Lici Molnár Vera Az első felvonás egy keszthelyi szálló dísztermében, a második a párisi Alhambrá­ban, a harmadik Homolka üzletében játszó­dik le. Egy fiatal magyar lány párisi karrierje ez az operett, színes és hangulatos modor­ban elbeszélve. A Hattyúlovag próbáin már teljesen ki­bontakozik a mű ereje és szépsége. Bizo­nyosnak látszik, hogy a Hattyúlovag méltó és sokszor jubiláló utóda lesz az Arany­madárnak. FÖLDÉNYI LÁSZLÓ a Vígszínház új tagja, aki március 15-ikén a Sirokkó előadása előtt nagy hatással szavalta el a „Talpra magyart". SZÍNHÁZI ÉLET Májusra (Tóth Lászlónak küldöm) Habkönnyű, méla, zengő verssorok Körülölelnek, elringatnak engem, Érzem, hogy csapong, repülni kész a lelkem S a szivem tárt kelyhébe tiszta bor csorog. Érzem, hogy szállok, hogy repülni mámor ' Hogy mögöttem régen elmaradt a föld, Hogy általléptem már a bűvös kört, Mely a földi röghöz, szenny, piszokhoz láncol. És megyek magam, mint Pierrot, a költő. Kinek semmi sem volt — csupán az ének S fájt a pénz, arany mámoros szivének. S elindult egymaga fel a hegytetőre Hol a szabadság s a szinaranynap lángol . Ott elragadta bús lelkét a mámor. KRAUSZ ISTVÁN

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék