Színházi Élet, 1923. július 1–7. (12. évfolyam, 27. szám)

1923-07-01 / 27. szám

20 SZÍNHÁZI ÉLET Arányi Dezső Művészeti életünk egyik kiválóságát vesz­tettük el a héten. Meghalt Arányi Dezső, Operaházunk régi, érdemes énekese. Huszon­öt éven keresztül állt a zenekultúra harcosai között, megtántoríthatatlanul és sohasem csüg­gedőn. A legnehezebb és legválságosabb idők­ben hűen kitartott az Operaház mellett, végig küzdötte a nehéz, keserves harcokat egész mostanáig, míg el nem vitte a halál. Pályáját a Zenekedvelők Egyesületében kezdte együtt későbbi kollégájával , Mihályi Ferenccel valamint énvelem. — A régi, vidám, művészéletet éltük együtt fiatalon, bizakodóan, teli ambíciókkal a későbbi szép és dicső pályafutásra. Bellovits volt az igaz­­gatónk, ki felismerte Ardnyi­n egyszerű tehet­ségét és tanította a fiatal művészt. Később Brünnbe ment, itt énekelt és itt bontakozott ki a maga valódi nagyszerűségében a későbbi nagy énekes. Megnősült és azután hazajött az egyetlen őt megillető helyre, az Operaházba. Itthon a régi barátok meleg szeretettel fo­gadták a hazatért Arányit. Nehéz és nagy szerepeket énekelt az ő finom, iskolázott énektudásával, ám ő evvel sem volt meg­elégedve. Minden évben lement egy pár hó­napra Olaszországba, a híres, nagy énekesek gyönyörű hazájába, hol még mindig tanult vasszorgalommal és erős tehetséggel. Itthon a legkedvesebb szerepei a Toscában, Tracia­tában voltak s egyik legkedvesebb alakítása Rodolphe a Bohéméletből. És most üresen áll a helye az Operaház énekesei között, betöltetlenül és kollégái, kik meleg szeretettel vették körül egykor, most zászlót hajtva állnak meg az elhunyt mester sírhalma előtt, hol a régi, dicső művészvilág egyik kiváló reprezentánsa találja meg egy hosszú és szép művészi pályafutás után az örök nyugalmat. dr. Dalnoki Viktor TIHANYI FELFEDEZ. Tihanyi Vil­mos, a Király Színház főrendezője arról nevezetes, hogy soha nem protezsált még senkit. Annál na­gyobb volt Lázár­­ Ödön direktor meglepetése, amikor egy este azzal állít be hozzá Tihanyi, hogy Lázár azonnal menjen vele, mert meg­találta a világ legtehetségesebb nőjét. — Amilyent én még nem láttam, de a direktor úr sem ! — lelkesedett a főrendező. Lázár azonnal elindult Tihanyival. „A világ leg­tehetségesebb nője" ... nem csekélység — gon­dolta Lázár és érthető izgalommal kérdezte : — Hol lehet ezt a csodát látni ? — A Városligetben, a Kéményseprő-vendéglőben van randevúm vele. Lázár azt proponálta : menjenek autón Pillanatok alatt ott voltak. — Hol a hölgy? — izgult a direktor. — Rögtön hozom — mondta Tihanyi és hozta a hölgyet, egy kedves, szimpatikus, diszkréten öltö­zött úriasszonyt. — Bokros Mariska — mutatkozott be Lázárnak. — Mit tud Ön? — kérdezte a direktor. — Főzni. — Az sem rossz. — mosolyogott Lázár és mivel főz, énekkel, tánccal? — Nem, kérem. Kézzel — volt a válasz. Mire Lázár felocsúdott a meglepetésből. Bokros Mariska már eltűnt. Ezzel szemben előtűntek a pincérek és olyan vacsorát szervíroztak Lázár elé, amilyent a direktor még nem evett. A feketénél pedig újra megjelent Bokros Mariska. Diadalmas mosollyal kérdezte Tihanyit ? — Nos, hogy voltak az urak megelégedve a főz­tömmel ? Lázár mindent megértett és igazat adott Tihanyi­nak . Bokros Mariska, a Kéményseprő-vendéglő üzletvezetőnője, a világ legtehetségesebb nője. A legtehetségesebb főzőnője. ARÁNYI DEZSŐ

Next