Színházi Élet, 1923. szeptember 30–október 6. (12. évfolyam, 40. szám)
1923-09-30 / 40. szám
40 SZÍNHÁZI ÉLET 40 A szegény csodaszarvas Elmondja : Törzs Jenő iSzombaton este lesz Fernandj Crommelynck belga költő „Le cocu magnifique" című drámájának bemutatója a Renaissance Színházban. Mindenki, aki ismeri a darabot, akár csak részleteit is, a legőszintébb elismeréssel nyilatkozik az uj költőóriás mély és nagyszerű alkotásáról. Megkértük Törzs Jenőt a darab főszereplőjét, mondjon el mindent, amit tud a darabról, az előadásról, a szerepéről• A szinházudvar egyik sarkában állva, két felvonás közti szünetben mondta el Törzs Jenő a következőket : — Crommelynck új drámája, magyar keresztségben a „Csodaszarvas", egyike a modern drámairodalom legnagyobb alkotásainak. Nehéz megállapítani milyen műfajhoz tartozik, dráma-e vagy bohózat. Mert szerző bohózatnak nevezi, de oly mély érzések és nagyszerű gondolatok kergetik benne egymást, hogy drámaibb minden nagyhangú tragédiánál. Csak a komikum vigasztaló és mindent jóvátevő köntösében burkolja a szerző az élet, a féltékeny férj minden tragikumát, minden kínzó, gyötrő, tébolyító szenvedéseit. Van a darabnak valami különös irodalmi nagyszerűsége, valami, ami a legnagyobbakhoz emeli. Én azt merem rá mondani : klasszikus. Az egész darab felépítésében, céljában, törekvésében oly közel jár legtökéletesebbhez, hogy nyugodt lelkiismerettel lehet Sekszpir vagy Molter mellé emelni irodalmi értékben és klasszicitásban. Nagyon sokan hasonlították már össze Otthelló nagy lelki küzdelmével ennek az alaknak hatalmas küzdéseit a maga meghasonlott, tébolyult lelkével. Van benne a „Fösvény" és a „Képzelt beteg" komikum alá takart mély gondolataiból, minden szava, minden gondolata egy-egy nagyszerű megélés, egy-egy fenséges, elszabadult lelki küzdelem. A miliője, a küzdések, szenvedések levegője ugyanaz, ami a Peer Gynté. — A szerep, melyet a darabban játszom, tulajdonképen címszerep. A csodaszarvas ember, akit a felesége minden elébe kerülővel megcsal, ott előtte a szeme láttára és ő mégse hisz neki, az ő elborult lelkének más, erősebb bizonyíték kell, mert ő bízik az asszonya hűségében, mert ő nem tudja elhinni, hogy az akit ő szeret, ne őt szeresse. Karinthy Frigyes adta neki ezt a cimet, nagyon hűen és találóan az eredeti cím után. Ez a szerepem talán a legnagyobb az összes eddig játszott szerepek között. Igazi, szép művészi feladat, olyan mint amilyent mindig ambicionáltam. Tanulás szempontjából azonban rettenetes. Olyan nehéz a szövege, mintha legalább is idegen nyelven kellene tanulnom. Valamelyik nap direkt megszámoltam, hogy egy mondatában huszonhárom jelző van. És ez csak egy mondat !... — Karakterében valami igazán új és egészen különös ez az alak. Valami meghatározhatatlan vonal húzódik végig egész jellemén. Álmodozó, bizonytalan alak, aki mindig két véglet között egy vékony mentő kötélen imbolyog és minden álma, minden képzelődése azonnal valami hideg, kemény realizmussá válik a lelkében. A szerep menete szinte őrületes. Vad tempóban rohannak át lelkén a gondolatok, az új éretlen elhatározások és a megkeményedett, megmásíthatatlan vad akarások. Sokszínű, csillogó lélekábrázolásra nyújt alkalmat, szinte minden mondata új, vágtató gondolat. Nagyon meg kell dolgozni a sikerért, úgy fél három felé, amikor vége a próbáknak, mindenki holtfáradt. — A partnereimről csak a legnagyobb elismeréssel szólhatok. Tőkés Anna játsza az asszonyt, igazi mély művészettel és teli fiatalos erővel. Nagyszerű, friss tehetség. Egy érdekes figurát visz a színpadra Makláry Zoltán. Szava alig van, de részt vesz az egész akcióban és azt lehet mondani, állandóan a színpadon van. Makláry igazán nagyszerűen oldja meg a nehéz feladatot, minden mozdulata beszéd. Hálás szerepek jutottak Várnainak, Bacsányi Paulának és Sugár Lajosnak, ki ebben a darabban fog bemutatkozni a budapesti publikumnak. Minden egyes szerep nagyszerű és igazi művészetet és lelkesedést kíván. Mindegyiknek megvan a maga különleges, azt mondhatni expresszionista fénye. A darabot Bárdos Artúr rendezi a tőle megszokott tökéletességgel. Eddig mondta Törzs Jenő. Most megszólalt az ügyelő csengetyűje. Két perc múlva már áthallatszott a színpad vasajtaján, amint a szenvedő férfi hangjait belesirtá üres nézőtér homályába,