Színházi Élet, 1923. szeptember 30–október 6. (12. évfolyam, 40. szám)

1923-09-30 / 40. szám

kislánynak a gyermeki száján, mint a forrásvíz. De nemcsak a színpadot néztem én, hanem a nézőteret is. Megér egy színházi estét ennek a darabnak a nézőtere. Mulatságos a tanulmány megnézni talá­lomra ezt vagy azt a nézőtéri arcot és be­csülgetni, vajjon miért jött el ennek az arcnak a tulajdonosa a Tavasz ébredését megnézni. Tanulmányozni való ábrázat volt bőven : Wedekind darabját pótszé­kes ház tüntette ki a­­ hivatalos magyar bemutatón. Vizsgálódásaim statisztikai eredménye a következő : Az első számú típus egy békés ifjú há­zaspár volt. A férfi kaucsukgallért hor­dott és rágombolt manzsettát, az as­­szonyka jumpert és cérnakeztyüt. Soha­sem hallották hírét Wedekindnek, a szín­házba jövést a hét közepén határozták el szombat estére és ezt a darabot azért vá­lasztották, mert a címe mögött valami na­gyon szép, szerelmes, romantikus, boldog darabot sejtettek. Az első felvonás után ezek roppant zavartan néztek egymásra. Egymás arcát fürkészve, óvatos megjegy­zéseket tettek nagy általánosságban. A másik után kezdték azt mondani, hogy érdekes, csak a díszlet egy kicsit szeces­­sziós. A harmadik után a véleményük épü­lete, amely bátortalanul kezdett már áll­ványokat kapni, hirtelen összeomlott. Csodálkozva mentek haza és találgatták, hogy mit jelent az az álarcos férfi, ki az, miért van álarca ? Sokat fognak beszélni róla, megvitatják otthon a nemi felvilá­gosítás problémáját, érdeklődni fognak olvasott ismerősöknél az író iránt. A kettes számú típus az, amelynek képviselői közül Osváth Ernőt láttam például a földszinten ülni. Ez az úgyneve­zett kis Kenner-társaság, amely a dara­bot irodalomtörténeti adalék gyanánt nézi meg, ismervén annak érdekes gét, hogy ennek a darabnak, a jelentősé­harapós és dühös tehetség egyik első művének, most van a bemutatója Budapesten. A hármas szám­i típus viszont villogó szemmel ü­lt a zsöllyében. Fekete hölgy, pesti néven démon, körülnyírt megengedettnél kissé gömbölyűbb hajjal, a bal, gyakran kitáguló orrcimpákkal. válak-Ez a hölgy . . . hát igen, ő azért jött a szín­házba. Ő a szénapadlás-jelenetet akarja látni, mikor Matány, meg Forgács Anna, hogy is mondjam, áldozatul esnek az izé­nek, a darab tendenciájának, vagy hogy hívják. Meg azt a jelenetet akarja látni, mikor a kis diák hosszú búcsúbeszédet FORGACH ANNA ÉS MATÁNY Belvárosi szinház : „Tavasz ébredése" (Mészöly felv.) VASS OLGA, FORGACH ANNA ÉS HORVÁTH ÉVA Belvárosi szinház : „Tavasz ébredése" (Mészöly felv.)

Next