Színházi Élet, 1923. szeptember 30–október 6. (12. évfolyam, 40. szám)
1923-09-30 / 40. szám
kislánynak a gyermeki száján, mint a forrásvíz. De nemcsak a színpadot néztem én, hanem a nézőteret is. Megér egy színházi estét ennek a darabnak a nézőtere. Mulatságos a tanulmány megnézni találomra ezt vagy azt a nézőtéri arcot és becsülgetni, vajjon miért jött el ennek az arcnak a tulajdonosa a Tavasz ébredését megnézni. Tanulmányozni való ábrázat volt bőven : Wedekind darabját pótszékes ház tüntette ki a hivatalos magyar bemutatón. Vizsgálódásaim statisztikai eredménye a következő : Az első számú típus egy békés ifjú házaspár volt. A férfi kaucsukgallért hordott és rágombolt manzsettát, az asszonyka jumpert és cérnakeztyüt. Sohasem hallották hírét Wedekindnek, a színházba jövést a hét közepén határozták el szombat estére és ezt a darabot azért választották, mert a címe mögött valami nagyon szép, szerelmes, romantikus, boldog darabot sejtettek. Az első felvonás után ezek roppant zavartan néztek egymásra. Egymás arcát fürkészve, óvatos megjegyzéseket tettek nagy általánosságban. A másik után kezdték azt mondani, hogy érdekes, csak a díszlet egy kicsit szecessziós. A harmadik után a véleményük épülete, amely bátortalanul kezdett már állványokat kapni, hirtelen összeomlott. Csodálkozva mentek haza és találgatták, hogy mit jelent az az álarcos férfi, ki az, miért van álarca ? Sokat fognak beszélni róla, megvitatják otthon a nemi felvilágosítás problémáját, érdeklődni fognak olvasott ismerősöknél az író iránt. A kettes számú típus az, amelynek képviselői közül Osváth Ernőt láttam például a földszinten ülni. Ez az úgynevezett kis Kenner-társaság, amely a darabot irodalomtörténeti adalék gyanánt nézi meg, ismervén annak érdekes gét, hogy ennek a darabnak, a jelentőséharapós és dühös tehetség egyik első művének, most van a bemutatója Budapesten. A hármas számi típus viszont villogó szemmel ült a zsöllyében. Fekete hölgy, pesti néven démon, körülnyírt megengedettnél kissé gömbölyűbb hajjal, a bal, gyakran kitáguló orrcimpákkal. válak-Ez a hölgy . . . hát igen, ő azért jött a színházba. Ő a szénapadlás-jelenetet akarja látni, mikor Matány, meg Forgács Anna, hogy is mondjam, áldozatul esnek az izének, a darab tendenciájának, vagy hogy hívják. Meg azt a jelenetet akarja látni, mikor a kis diák hosszú búcsúbeszédet FORGACH ANNA ÉS MATÁNY Belvárosi szinház : „Tavasz ébredése" (Mészöly felv.) VASS OLGA, FORGACH ANNA ÉS HORVÁTH ÉVA Belvárosi szinház : „Tavasz ébredése" (Mészöly felv.)