Színházi Élet, 1923. október 7–13. (12. évfolyam, 41. szám)
1923-10-07 / 41. szám
SZÍNHÁZI ÉLET neki venni. Minden divatos nőnek van nagy gyöngye, legyen neki is. A barát tehát bement az ékszerészhez,s kiválasztott egy hatalmas szép gyöngyöt és megvette száz millióért. Igen ám, de hogyan igazolják a gyönyörű gyöngyöt a férj előtt ? Hosszú tanakodás után ravasz tervet eszeltek ki, amelybe az ékszerészt is beavatták. Az asszony elcipelte a férjét az ékszerüzletbe és ott felhívta az ura figyelmét egy szép gyöngyre, amely olcsón kapható. Az ékszerész hajlongva meg is mondta az árát : husz millió. Ennyit a férj is elbír és ki is jelentette, hogy megveszi a gyöngyöt. Ékszerész, feleség és udvarló megelégedetten kacsintottak egymásra. Ekkor azonban a férj váratlanul még hozzátette, hogy megvétel előtt még elviszi a gyöngyöt megnézetni, nem hamis-e ? Az ékszerész, aki erre nem volt elkészülve, nem talált hamarjában kibúvót és odaadta a gyöngyöt. A férj mindjárt elvitte egy másik ékszerészhez, aki a kezébe vette a gyöngyöt és első intrádára ígért érte százötven milliót. A férj nagyot nézett, egy kicsit elgondolkodott, azt mondta : „ja vagy úgy", rögtön eladta a gyöngyöt százötven milliórt, húszat azontán zsebretéve százharminc milliót, beadta a válókeresetet. Ez annak a válópernek a története, amelyről mostanában egész Pesten beszélnek. — Van még pletykája . — Van. De ez is csak nevek nélkül mondható el. Az ifjú művésznőről szól az ének, akinek sorban a következők udvarolnak : a nagy költő, a szerkesztő, a bukméker, a mérnök, a színházi rendező, a segédrendező, két színmüíró, a karmester és a tennisztréner. Már most az ifjú művésznőtől a direktor visszavett egy szerepet. A művésznő két napig öngyilkos akart lenni. Két nap múlva visszakapta a szerepet. Olyan boldog lett, hogy madarat lehetett volna vele fogatni. És erre sorban jelentkezett mind a kilenc udvarló. Mind a kilenc kijelentette, hogy az igazgató csakis az ő közbenjárására kegyelmezett meg a művésznőnek. A művésznő nagy zavarba jött, most már igazán nem tudta, kinek higyjen. Mit tehetett volna egyebet : hálás volt mind a kilenchez. Poén : megkérdeztem az igazgatót, hogy ki volt a közbenjáró a kilenc közül. Az igazgató azt felelte, hogy egyik sem. Saját jószántából adta vissza a szerepet. nal elküldött az előbbi ékszerészhez, az kezüket csókolom. % • cU^to.