Színházi Élet, 1923. október 14–20. (12. évfolyam, 42. szám)

1923-10-14 / 42. szám

41 SZÍNHÁZI ÉLET Nehéz a moziról írni,­­— mert. . . beszéljünk hát egész nyíltan, — mert ami a moziról nyomtatásban megjele­nik, — néhány folyóirat elméleti cik­két kivéve, — az rendszerint üzleti közlemény, röviden : meg van fizetve. Amiben kárhoztatni való tulajdon­képen nincs. A mozi egy fejlett kapi­talista korszak legfrissebb gyermeke, — a mozinak nincsenek mint a színházaknak, —­ nem tradíciói, hivat­kozhatik egy régi, megszentelt múltra, nem nőtt együtt az emberi kultúrával, nem is volt ideje rá, hogy úgy bele­ágyazza magát az irodalomba s az emberi műveltségbe, mint a színház és a könyv. Még ma sem tisztelik meg azzal, ami az utolsó kis színháznak kijár, hogy műveiről, előadásairól füg­getlen kritikusok és esztétikusok is­mertetéseket írjanak. (A külföldön már igen. Nálunk tudtommal még csak Harsányi Zsolt kedves kollegám itt komoly kritikai méltatásokat Nyugatba).. A mozi parvenü, mert ami­­­lyen világcsoda a találmány maga, —­egyetlen uj szórakozása az emberiség­nek évezredek óta, — épp oly sötét foltok, tudatlanságok, ponyvaízű ízlés­telenségek rejtőznek még a tegnapi múltjában is. Ezekről sem volt érde­mes komoly tollal írni — s a mozi örülhetett, ha egyáltalán mint fizetett hirdetés, bejuthatott a nyilvánosságot jelentő újságokba. De a mozi tegnap­ról mára hatalmasan megnőtt, minden irányban óriásilag szétterjeszkedett, benne egy új, ragyogó művészet kezdte kibontani soha nem látott szépségeit s az egész világon a közön­ség olyan széles rétegeit vonzotta ma­gához, amely körülmény egymaga elég lenne ahhoz, hogy most már aztán igazán egész komolyan foglal­kozzanak vele ... És mégis nehéz egy független írónak filmdarabról és elő­adásról írni, mert nem szivesen kerül a megfizetettség s üzleti befolyásolás gyanúja alá, — éppen mert ez a mozi üzleti gyakorlata. Pedig elérkezett az idő, midőn nem lehet többé kitérni a mozi komoly méltatása elől (s milyen hasznára lesz ez magának a mozinak, hogy rá­fér a gyomlálás s az, hogy avatott, tiszta tollal irányítsák a jóhiszemű közönség figyelmét a jó, a magas­rendű film felé). Komoly kritikusok­nak komoly ismertetéseket illik ez­után irni a moziról, mert íme esemé­nyei s eredményei itt vannak előttünk s ha a színházak programjai jogos figyelmet követelnek, épp úgy illik megemlékezni a moziról is, mely e világipar­i világművészet reprezen­táns alkotásainak budapesti bemuta­tóit ígéri. Írom pedig e sorokat abból az al­kalomból, hogy ennek a hétnek a napi műsorán örömteljes csodálkozással két hatalmas filmet látok megjelenni, az egyik : Griffith „The birth of a Nation" (magyar neve : Amerika hős­kora), s a másik Chaplin „The Kid Film Írta: Lengyel Menyhért

Next