Színházi Élet, 1923. október 14–20. (12. évfolyam, 42. szám)
1923-10-14 / 42. szám
41 SZÍNHÁZI ÉLET Nehéz a moziról írni,— mert. . . beszéljünk hát egész nyíltan, — mert ami a moziról nyomtatásban megjelenik, — néhány folyóirat elméleti cikkét kivéve, — az rendszerint üzleti közlemény, röviden : meg van fizetve. Amiben kárhoztatni való tulajdonképen nincs. A mozi egy fejlett kapitalista korszak legfrissebb gyermeke, — a mozinak nincsenek mint a színházaknak, — nem tradíciói, hivatkozhatik egy régi, megszentelt múltra, nem nőtt együtt az emberi kultúrával, nem is volt ideje rá, hogy úgy beleágyazza magát az irodalomba s az emberi műveltségbe, mint a színház és a könyv. Még ma sem tisztelik meg azzal, ami az utolsó kis színháznak kijár, hogy műveiről, előadásairól független kritikusok és esztétikusok ismertetéseket írjanak. (A külföldön már igen. Nálunk tudtommal még csak Harsányi Zsolt kedves kollegám itt komoly kritikai méltatásokat Nyugatba).. A mozi parvenü, mert amilyen világcsoda a találmány maga, —egyetlen uj szórakozása az emberiségnek évezredek óta, — épp oly sötét foltok, tudatlanságok, ponyvaízű ízléstelenségek rejtőznek még a tegnapi múltjában is. Ezekről sem volt érdemes komoly tollal írni — s a mozi örülhetett, ha egyáltalán mint fizetett hirdetés, bejuthatott a nyilvánosságot jelentő újságokba. De a mozi tegnapról mára hatalmasan megnőtt, minden irányban óriásilag szétterjeszkedett, benne egy új, ragyogó művészet kezdte kibontani soha nem látott szépségeit s az egész világon a közönség olyan széles rétegeit vonzotta magához, amely körülmény egymaga elég lenne ahhoz, hogy most már aztán igazán egész komolyan foglalkozzanak vele ... És mégis nehéz egy független írónak filmdarabról és előadásról írni, mert nem szivesen kerül a megfizetettség s üzleti befolyásolás gyanúja alá, — éppen mert ez a mozi üzleti gyakorlata. Pedig elérkezett az idő, midőn nem lehet többé kitérni a mozi komoly méltatása elől (s milyen hasznára lesz ez magának a mozinak, hogy ráfér a gyomlálás s az, hogy avatott, tiszta tollal irányítsák a jóhiszemű közönség figyelmét a jó, a magasrendű film felé). Komoly kritikusoknak komoly ismertetéseket illik ezután irni a moziról, mert íme eseményei s eredményei itt vannak előttünk s ha a színházak programjai jogos figyelmet követelnek, épp úgy illik megemlékezni a moziról is, mely e világipari világművészet reprezentáns alkotásainak budapesti bemutatóit ígéri. Írom pedig e sorokat abból az alkalomból, hogy ennek a hétnek a napi műsorán örömteljes csodálkozással két hatalmas filmet látok megjelenni, az egyik : Griffith „The birth of a Nation" (magyar neve : Amerika hőskora), s a másik Chaplin „The Kid Film Írta: Lengyel Menyhért