Színházi Élet, 1923. október 14–20. (12. évfolyam, 42. szám)
1923-10-14 / 42. szám
SZÍNHÁZI ÉLET 39 Botrány, hogy mik történnek, a «Rózsalány«-ban ! Panaszos levél a Színházi Élethez Igen tisztelt Szerkesztő Úr ! Ne tessék haragudni, hogy rengeteg elfoglaltságában soraimmal háborgatom, de olyan hallatlan eset történt meg velem, amelyet lehetetlen elhallgatnom, amelyhez a Színházi Élet nagy nyilvánossága szükséges, hogy megtudja mindenki, micsoda botrányos jelenetek játszódnak le napról-napra mostanában egy színházunk délelőtti próbáin. Én kérem tizenhét éves vagyok, és hogy a múltkor felléptem a budai Liliom-körben, hát azt mondja a rendező, a Tarnay (nem a Tarnay Ernő, hanem a Tarnay Lehel, főgimnáziumi tanuló), hogy engem az Isten is művésznőnek teremtett és vétek volna, ha a tehetségemet parlagon hevertetném, tehát azonnal rohanjak egy színházhoz és vétessem fel magamat. Mit szaporítsam a szót mélyen tisztelt szerkesztő úr, a Tarnay annyit beszélt a fejembe, hogy tegnap délelőtt tíz órakor ott álltam a Blaha Lujza Színház igazgatói irodájában nagyságos Szirmai Imre direktor előtt. —• Színésznő szeretnék lenni — mondtam a direktornak. A direktor előbb rámnézett, mintha mondaná „ez bolond", aztán végig mustrált tetőtől talpig, végül rövid gondolkodás után így szólt : „Magának kislányom szerencséje van, a Rózsaleány című darabban, amit most próbálunk, épp egy kis hölgyre van szükségünk. Nézze végig a próbát, várjon meg". Igen tisztelt szerkesztő úr, e szavakra nemdebár elájultam a boldogságtól. Aztán, ahogy a direktor úr parancsolta, beültem a nézőtérre végignézni a próbát. És itt lett vége az én művésznői karrieremnek ! Mert tisztelt szerkesztő úr, én ezen a próbán olyan borzasztókat láttam, amely lehetetlenné számomra, hogy a világot jelentő deszkákra lábamat rátegyem. Én ezen a próbán olyan illetlen viselkedésű urakat és hölgyeket ismertem meg, akiknek dorbézoló magatartása még most is — ha rágondolok — pirulásra késztet. Szégyenlem leírni, de ezen a délelőttön a következő botrányos jelenetek játszódtak le a Blaha Lujza Színház színpadán : 1. A Somogyi Nusi művésznő beleszeret egy házas emberbe és azzal kikezd. 2. A Vaály Ilona művésznő halálra főzi a Dénes Oszkár urat, csakhogy nyomára jöjjön a férje kicsapongásainak. 3. A Raskó Baba művésznőt egy szatír gombaszedés közben inzultál az erdőben. 4. Még tíz nőt megtámad a szatír. 5. A Boross Géza öreg ember úr, még rosszabb, mint egy szatír, husz nőt támad meg szerelmi ostrommal és még a Nyárainé öreg nagyságát se kíméli. 6. És még sok más, amit el sem lehet mondani ! Igen tisztelt szerkesztő úr ! Ez a darab egy „Rózsalány" ? Mikor az egész három felvonáson át nincs benne egy rózsalány ! Vagy talán azért hívják így, mert minden lány úgy elpirul tőle, mint a rózsa ? Én kérem szépen ilyen darabban nem játszom. Nekem hiába szúrják ki a szememet, pompás vicces és megható jelenetekkel. Csak ezt akartam mondani. Tisztelettel Czukker Malvin. Utóirat : Nem tetszik tudni, lehet még a ,,Rózsalány" premierjére jegyet kapni ! • átf Xg nagyszerű tánc- és zeneszámokkal, ragyogó kiállítással — én nem ugrom be ennek a darabnak, mehet nekem háromszázszor egymásután, mégis csak egy illetlen operett, amelybe esetleg elmehet a Berger Klotild, de nem én.