Színházi Élet - 1923/42. szám

SZÍNHÁZI ÉLET Botrány, hogy mik történnek, a «Rózsalány«-ban ! Panaszos levél a Színházi Élethez Igen tisztelt Szerkesztő Úr ! Ne tessék haragudni, hogy rengeteg elfog­laltságában soraimmal háborgatom, de olyan hallatlan eset történt meg velem, amelyet lehetetlen elhallgatnom, amelyhez a Színházi Élet nagy nyilvánossága szükséges, hogy megtudja mindenki, micsoda botrányos jele­netek játszódnak le napról-napra mostaná­ban egy színházunk délelőtti próbáin. Én kérem tizenhét éves vagyok, és hogy a múltkor felléptem a budai Liliom-körben, hát azt mondja a rendező, a Tarnay (nem a Tarnay Ernő, hanem a Tarnay Lehel, fő­gimnáziumi tanuló), hogy engem az Isten is művésznőnek teremtett és vétek volna, ha a tehetségemet parlagon hevertetném, tehát azonnal rohanjak egy színházhoz és vétes­sem fel magamat. Mit szaporítsam a szót mélyen tisztelt szerkesztő úr, a Tarnay annyit beszélt a fe­jembe, hogy tegnap délelőtt tíz órakor ott álltam a Blaha Lujza Színház igazgatói iro­dájában nagyságos Szirmai Imre direktor előtt. —• Színésznő szeretnék lenni — mond­tam a direktornak. A direktor előbb rám­nézett, mintha mondaná „ez bolond", aztán végig mustrált tetőtől talpig, végül rövid gondolkodás után így szólt : „Magának kis­lányom szerencséje van, a Rózsaleány című darabban, amit most próbálunk, épp egy kis hölgyre van szükségünk. Nézze végig a pró­bát, várjon meg". Igen tisztelt szerkesztő úr, e szavakra nemdebár elájultam a boldogságtól. Aztán, ahogy a direktor úr parancsolta, beültem a nézőtérre végignézni a próbát. És itt lett vége az én művésznői karrie­remnek ! Mert tisztelt szerkesztő úr, én ezen a pró­bán olyan borzasztókat láttam, amely lehe­tetlenné számomra, hogy a világot jelentő deszkákra lábamat rátegyem. Én ezen a pró­bán olyan illetlen viselkedésű urakat és höl­gyeket ismertem meg, akiknek dorbézoló magatartása még most is — ha rágondolok — pirulásra késztet. Szégyenlem leírni, de ezen a délelőttön a következő botrányos je­lenetek játszódtak le a Blaha Lujza Színház színpadán : 1. A Somogyi Nusi művésznő beleszeret egy házas emberbe és azzal kikezd. 2. A Vaály Ilona művésznő halálra főzi a Dénes Oszkár urat, csakhogy nyomára jöjjön a férje kicsapongásainak. 3. A Raskó Baba művésznőt egy szatír gombaszedés közben inzultál az erdőben. 4. Még tíz nőt megtámad a szatír. 5. A Boross Géza öreg ember úr, még rosz­szabb, mint egy szatír, húsz nőt támad meg szerelmi ostrommal és még a Nyárainé öreg nagyságát se kíméli. 6. És még sok más, amit el sem lehet mondani ! Igen tisztelt szerkesztő úr ! Ez a darab egy „Rózsalány" ? Mikor az egész három felvo­náson át nincs benne egy rózsalány ! Vagy talán azért hívják így, mert minden lány úgy elpirul tőle, mint a rózsa ? Én kérem szépen ilyen darabban nem ját­szom. Nekem hiába szúrják ki a szememet, pompás vicces és megható jelenetekkel, nagyszerű tánc- és zeneszámokkal, ragyogó kiállítással — én nem ugrom be ennek a darabnak, mehet nekem háromszázszor egy­másután, mégis csak egy illetlen operett, amelybe esetleg elmehet a Berger Klotild, de nem én. Csak ezt akartam mondani. Tisztelettel Czukker Malvin. Utóirat : Nem tetszik tudni, lehet még a ,,Rózsalány" premierjére jegyet kapni ! • átf X^­ 39

Next

Regisztráció Regisztráció
/
Oldalképek
Tartalomjegyzék