Színházi Élet, 1923. október 21–27. (12. évfolyam, 43. szám)
1923-10-21 / 43. szám
30 SZÍNHÁZ 1 ÉLET 30 Mindenkiben maradt valami a hajdani gyerekjátékos kedvéből. Felnőtt ember sokszor kapja magát rajta, hogy mély buzgalommal merül bele egy-egy gyermekjáték tanulmányozásába. Szép Ernő híres verse: úgy képzeli el a mennyországot, hogy a felnőtt ember, aki küzdelmes gyerekkorában nem játszhatott eleget, annyi játékot kap a kezébe odafenn, hogy végre kedvére kijátszhatja magát. És ismerjük Karinthy Frigyesnek azt a karcolatát is, amelyben a karácsonyi ajándékokat vásárló ember a játékosboltban elfelejt csapot-papot, gyereket, mindent és elkezd játszanió játékokkal, mintha az óvodában volna. Kell a játék mindnyájunknak. Ősi ösztönből is, a napi gondok után pihenőnek is. És a felnőttek egyik legnagyobb keletnek örvendő játékszere : a kártya. Rákosi Jenőnek tulajdonítják azt a mondást, hogy az volt az emberiség egyik legnagyobb jóltevője, aki a kártyát kitalálta. Az emberek százezrei találják meg nyűtt idegeik áldott nyugtatóját, gondjaik feledtetőjét egy-egy élvezetes alsósban, vagy tarokkban. Mi azonban most nem ezeknek a kártyásoknak akarunk mulatsággal szolgálni. Mi a patience-ozókra gondolunk, akik sokkal többen vannak, mint a hazárdjátékosok, vagy kommerszjátékosok. A patience kitűnő szórakozás. Nem kell neki nagy felkészülődés, csak egy pakli kártya. Nem kell hozzá társaságot verbuválni, mert egy ember játssza saját magával. Akkor hagyod abba, mikor akarod, nem feszélyeznek a partnerek, nem maradsz adós revánsssal. És nem kerül pénzbe, nem veszít rajta senki, csak nyer vele egy kis kellemetes szórakozást, aki rakosgatja. Mindenféle kártyajátéknak akadt eddig sajtóirodalma. Napilapok és folyóiratok minduntalan elkezdenek kártyával foglalkozni, leírnak a a új játékokat, vagy döntenek felmerült fogas kártyakérdésekben. Csak a patience maradt árva. Pedig szerte az országban sok-sok ezer ember hajlik üres óráiban az asztal felé, buzgalommal studirozva, hogy ki fog-e jönni ? Vidéki kastélyokban öreg grófnék, csendes paplakokban szelid plébánosnővérek, lányszobákban szerelmes kisasszonykák rakják, rakják, rakják l a lapokat, mint a Liliben Saint-Hypothèse márki. Ezeknek az olvasóinknak akarunk kedveskedni akkor, mikor megkezdjük a Színházi Élet patience-rovatát. Ebben rovatban le fogjuk írni a patience-játékok egyes változatait, szabályait és szívesen adunk felvilágosítást, ha az olvasónak kártyarakás közben valamire vonatkozólag kérdései merülnének fel-Természetesen szívesen látjuk olvasóink annyiszor tapasztalt közreműködési kedvét is , aki beküldi egy ismeretlen és érdekes patiencejáték leírását közölni fogjuk. itt Első alkalommal mindjárt adjuk egy érdekes és közkeletű patience-játék leírását, amelyet francia kártyával kell játszani. A felső négy hely az ászok helye, a középső két lap a játéktér, az alsó egy lap a talon helye. (Lásd az 1-ső ábrát.) A lapok kirakása a következő módon történik. Először is leteszünik az 1. számú helyre egy lapot felütve, azután i a többiekre sorban egyegy lapot lefordítva. A helyzet tehát az, hogy letettünk hét lapot, az elsőt felfelé fordítva, a többi hatot lefor- MCE 40+ A 7 (I. ábra)