Színházi Élet, 1923. október 21–27. (12. évfolyam, 43. szám)

1923-10-21 / 43. szám

30 SZÍNHÁZ 1 ÉLET 30 Mindenkiben maradt va­lami a hajdani gyerek­játé­kos kedvéből. Felnőtt ember sokszor kapja magát rajta, hogy mély buzgalommal me­rül bele egy-egy gyermek­játék tanulmányozásába. Szép Ernő híres verse: úgy képzeli el a mennyországot, hogy a felnőtt ember, aki küzdelmes gyerekkorában nem játszha­tott eleget, annyi játékot kap a kezébe odafenn, hogy végre kedvére kijátszhatja magát. És ismerjük Karinthy Frigyesnek azt a karcolatát is, amelyben a karácsonyi ajándékokat vásárló ember a játékosboltban elfelejt csapot-papot, gyereket, min­dent és elkezd játszani­­ó já­tékokkal, mintha az óvodá­ban volna. Kell a játék mindnyájunk­nak. Ősi ösztönből is, a napi gondok után pihenőnek is. És a felnőttek egyik leg­nagyobb keletnek örvendő játékszere : a kártya. Rákosi Jenőnek tulajdonítják azt a mondást, hogy az volt az emberiség egyik legnagyobb jóltevője, aki a kártyát ki­találta. Az emberek százezrei találják meg nyűtt idegeik áldott nyugtatóját, gondjaik feledtetőjét egy-egy élvezetes alsósban, vagy tarokkban. Mi azonban most nem ezeknek a kártyásoknak akarunk mulatsággal szol­gálni. Mi a patience-ozókra gondolunk, akik sokkal töb­ben vannak, mint a hazárd­játékosok, vagy kommersz­játékosok. A patience kitűnő szóra­kozás. Nem kell neki nagy felkészülődés, csak egy pakli kártya. Nem kell hozzá tár­saságot verbuválni, mert egy ember játssza saját magával. Akkor hagyod abba, mikor akarod, nem feszélyeznek a partnerek, nem maradsz adós revánsssal. És nem kerül pénzbe, nem veszít rajta senki, csak nyer vele egy kis kellemetes szórakozást, aki rakosgatja. Mindenféle kártyajátéknak akadt eddig sajtóirodalma. Napilapok és folyóiratok minduntalan elkezdenek kártyával foglalkozni, leírnak a a új játékokat, vagy döntenek felmerült fogas kártya­kérdésekben. Csak a patience maradt árva. Pedig szerte az országban sok-sok ezer em­ber hajlik üres óráiban az asztal felé, buzgalommal stu­dirozva, hogy ki fog-e jön­ni ? Vidéki kastélyokban öreg grófnék, csendes pap­lakokban­­ szelid plébános­nővérek, lányszobákban sze­relmes kisasszonykák rak­ják, rakják, rakják l a lapo­kat, mint a Liliben Saint-Hypothèse márki. Ezeknek az olvasóinknak akarunk kedveskedni akkor, mikor megkezdjük a Szín­házi Élet patience-rovatát. Ebben­­­ rovatban le fogjuk írni a patience-játékok egyes változatait, szabályait és szí­vesen adunk felvilágosítást, ha az olvasónak kártyarakás közben valamire vonatkozó­lag kérdései merülnének fel-Természetesen szívesen lát­juk olvasóink annyiszor ta­pasztalt közreműködési ked­vét­ is , aki beküldi egy isme­retlen és érdekes patience­játék leírását közölni fogjuk. itt Első alkalommal mindjárt adjuk egy érdekes és közkeletű patience-játék le­írásá­t, amelyet francia kár­tyával kell játszani. A felső négy hely az ászok helye, a középső két lap a játéktér, az alsó egy lap a talon helye. (Lásd az 1-ső áb­rát.) A lapok kirakása a követ­kező módon történik. Elő­ször is leteszünik az 1. számú­ helyre egy lapot felütve, az­után i a többiekre sorban egy­egy lapot lefordítva. A hely­zet tehát az, hogy letettünk hét lapot, az elsőt felfelé fordítva, a többi hatot lefor- MCE 40+ A 7 (I. ábra)

Next