Színházi Élet, 1924. január 13–19. (14. évfolyam, 2. szám)
1924-01-13 / 2. szám
63 színházi élet Pál. Egy sereg társadalmi előkelőségen kívül a naponként kirándulók sorában ott látjuk Simonyi Máriát, Titkos Icát, Nusit, a nehézsúlyú bajnokok közül Somogyi Szenes Ernőt, a nagyközépsúlyból Dénes Oszkárt, a pehelysúlyból a kis Pettiest és Dénes Gyurit, egyszóval Nagyszálló tout Budapest ott ad találkát a pompás halljában és éttermeiben, ahol most reggeltől késő éjszakáig egészségtől és életkedvtől kicsattanó arcú urak és hölgyek közt elegáns, frakkos pincérek sürögnek-forognak a Nagyszálló híres konyhájának remek termékeivel. Már kora délelőtt megelevenedik a Svábhegy környéke. Alig csillan meg az első napsugár a vakítóan fehér havon, a villakoszorús hegyorom benépesül a Nagyszálló lakóinak dresszes társaságával, ők fórban vannak a többiekkel szemben és ez a fór meg is látszik rajtuk, többet sportolnak és mégis pihentebbek, mint azok, akik a városból indulnak el, hogy csatlakozzanak a davosi kolóniához. S az öreg hegy, amely nyáron zöld lombok közé burkolja örömeit, most hangos vidámsággal örül a szép, fehér télnek, aminőhöz foghatót már rég nem kaptak ajándékba a téli sportok hívei. Viharsebesen siklik a ródli még a kövér Szelessel is . Somogyi Nusi a világot jelentő deszkákból mindössze két szálat kötött a talpa alá, de éppen olyan biztosan mozog rajtuk, mint a színpadon, sőt, ha lehet, még gyorsabb előrehaladást csinál, mint ott. Dénes Oszkár mókára fogja a dolgot. A Nagyszálló halljában elfogja Halmay Tibit és így szól : — Képzeld, kérlek szépen, borzasztó nagy bajban vagyok. Megvettem ugyanis a Sielés kézikönyvét és éjszaka az ágyban bevágtam az egészet. Most remekül tudok már sielni.. — Hát akkor mi baj lehet? — kérdi csudálkozva Halmay, aki őszintén szólva nem hisz a dologból egy szót sem, de várja a viccet, amely a végén okvetlenül ki fog derülni . •— Az történt, kérlek, hogy az első két oldal hiányzik a könyvből és én most nagyszerűen tudok siklani, ugrani, lefékezni, megállni, csak éppen elindulni nem . . . Két fiatal és elegáns tőzsdés autón érkezik. Teljes dresszben vannak, de eszük ágában sincs csatlakozni a sportolókhoz.— Nekünk elég a jó hegyi levegő is — mondják, miközben teremben és szakértő elhelyezkednek az étszemmel végigtanulmányozzák az étlapot.• Lecsúszni mi a Svábhegy nélkül is tudunk. És szorgalmasan megkontreminálják likőröket és egyéb kellemes szeszeket, vizsgálják a rodlizókat és megállapítják, hogy míg a ródlin lecsúszni lehet, amivel váratlanul ki is lehet ugrani. Csak estefelé indulnak haza, hogy helyet engedjenek azoknak, akik Budapesten és mégis magasan Budapest fölött, alpesi hangulatban esküsznek a gazdagok legboldogabb évszakára : a télre. Egy kis pihenő (Starsányi felv.) INDULÁS ! Középen Heltai Jenő1 leánya, Krúdy Gyula leánya és Halmay Tibor öccse (Harsányi tető.) Röpül a szán ! (Harsányi felu.i