Színházi Élet, 1924. február 10–16. (14. évfolyam, 6. szám)

1924-02-10 / 6. szám

2 SZÍNHÁZI ÉLET 2 pénztáránál. Úgy tapasztaltam, min­den napnak van egy órája, amikor igazán élünk és elégetjük a tömjént, amit addig gyűjtöttünk. Ennek a ki­rályi órának szolgálatában áll a nap többi huszonhárom órája. Lehet, hogy a költői munka végső célja egy vadászpuska meg egy vizsla, amelyek elkísérik a gazdájukat a tar­lókra. Lehet, hogy egy hátasló, vagy egy karcsú vitorlás hajó. Ez a leg­könnyebben ellenőrizhető : a gyönyö­rűség, amit a sportszenvedély kielégí­tése nyújt. Asszonyok ? Könyvek ? Lehet ! Talán kevesebb : jó ebéd, autó, vidám törzsasztal, virágos kert, vagy m­ég ennél is kevesebb : valami gyűjtő­szenvedély, rögeszme, móka. Mikszáth Kálmánnak­­— most csak meghalt Írókról beszélek az volt a királyi órája, mikor barátai és csodá­lói körében beszélhetett. Nagyszerűen tudott beszélni, új, ragyogó, meglepő és elragadó dolgokat mondott. Egy idő­be mint a hasis bolondja az ópiumbar­langot. Jókai Mór minden szelíd, passzivi­tása mellett is komplikáltabb és rej­telmesebb egyéniség volt, mint a nagy palóc.­­) maga a kertészetet vallotta élete nagy szerelmének, de voltak más szenvedélyei is. A Petőfi-házban nagy üvegszekrényben őrzik kagyló- és ten­geri csigagyűjteményeit. A családjától tudom, hogy magános óráiban csen­desen és hosszasan nézegette és simo­gatta a gyöngyfényű, szivárványos és tigrises tengeri csodákat. Hátha akkor élte át az ő igazi királyi óráit ? Az ut itt hirtelen leereszkedik a lélek mély­ségeibe, ahol bajos volna tovább men­nünk. — — TINO DI PATTIERA Az Opera neves vendégét régen így oktatta az apja főleg : Én mondom neked, tanulj Tino fis tenorista lesz belőled. AKNA­Y VILMA ELSŐ PRÓBÁJA A RENAISSANCE SZINHÁZBAN Aknay Vilm». Bérczy Ernő, Bárdos Artur igazgató és Vajda Ernő, a „Hárem" szerzője (Harsanni /cin.)

Next