Színházi Élet, 1924. február 10–16. (14. évfolyam, 6. szám)

1924-02-10 / 6. szám

35 SZÍNHÁZI ÉLET Een operai kacsa születésének, gyors pályafu­tásának és gyászos Halálának mulatságos története dlúhejöan, avagy Hl rendezi A n­yugat lányát? Péntek délben öten beszél­getnek az Operaház igazgató­sági irodájának titkári szobá­jában. Egy újságíró, egy főren­dező, egy karmester, egy énekesnő és a színház egy barátja. Az újságíró megkérdi a karmestert, hogy mivel fog­lalkozik ? A karmester azt feleli, hogy Puccini operájának A Nyugat leányának a reprizét készíti elő. A reprizre színűleg tavasszal kerül való­sor. — Ki rendezi a reprizt? — kérdezi a színház barátja. A főrendező , Márkus László erre azt feleli, hogy : •— Mihályi Ferenc. —­ Miért nem ön ? — kér­di a habitus. — írt azért nem rendez­hetem, mert ugyanakkor na­gyon el leszek foglalva a Parsifallal — fejeli Márkus. — Pedig milyen jó lenne, ha maga rendezné — mondja az énekesnő. A kis társaság feloszlik. A habitué és a karmester eltá­voznak, az énekesnő bemegy Wlassics báróhoz, az újság­író , a főrendező ott marad a szobában, öt perc múlva kipirult arccal robog be egy ellen­primadonna és megkéri Már­kust, hogy prolegálja őt. is Éppen most hallotta ugyan­a Nagymező­ utcában egy fűzőüzletben, hogy Márkus rendezi A Nyugat leánya reprizét s ő szeretné énekel­ni a címszerepet.­ Nyolc perc múlva egy kó­rista, aki most jött a szín­padról, félrevonja az újság­írót és nagy titokban, disz­kréció alatt közli vele, hogy Mihályi főrendező szeretné elintrikálni A Nyugat leánya rendezését Márkus Lászlótól, akinek azt már ki is osz­tották. lap Tizenöt perc múlva egy esti szerkesztősége telefonon érdeklődik afelől, hogy m­i igaz a Márkus—Mihályi af­férból ? Másnap reggel egy napilap megírja, hogy a reprizt Már­kus rendezi. Másnap este egy estilap megcáfolja a reggeli lapot és közli a darab hiteles szerep­osztását. Harmadnap az egyik reg­geli lap megtámadja az Ope­raházat, amiért az olyan ki­próbált erőt, mint amilyen Mihályi nem foglalkoztatja eléggé. Ugyanekkor egy má­sik lap azért heveskedik, mert Márkus László ingyen hozza nagy fizetését, holott kiváló szakember. Miért nem­­­ neki adják A Nyugat leánya reprizének­ a rendezését ? Negyednap Wlassics báró így szól a jelenet elején sze­replő karmesterhez : Nem lenne jó,­"ha tény­leg műsorra tűznők A Nyu­gat lánya reprizét '? DR. SZÉKELYHIDY FERENC a bécsi expressen, amikor a bécsi filharmonikusok koncertjére utazott Erzsi az nem Teréz Teréz az nem Anna Gyula az nem Franci és Böske az nem Tuta Gyöngyössy Erzsi panaszos levele a Színházi Élethez Töredelmesen beválj­uk bű­nünket : Gyöngyössy Er­zsi a Vígszínház kiváló mű­vésznője legutóbb úgy szere­pelt a Színházi Élet­ben, mint „Gyöngyössy Teréz". Erre most egy nagyon ara­nyos rektifikáló levelet kap­tunk a művésznőtől. A kö­vetkezőt : Kedves Színházi Élet ! Már nem állom meg, hogy szóvá ne tegyem a panaszo­mat. Már egy éve annak, hogy önök folyton átkeresz­telnek engem Erzsiről Te­rézre. Jóllehet, tényleg sok­kal szebb név a Teréz, mint az Erzsi, de én illetéktele­nül meg sem akarom visel­ni. Engem Erzsinek keresz­teltek annak idején és önök most mindenáron holmi ke­­­resztelési bigámiába akar­nak engem keverni. De mindentől eltekintve, nem gondolják, hogy a ke­resztnév pontos megjelölése igen fontos ? Például mit szólna drága Csillag Teréz, ha Csillag Annának önök ? Vagy Gál Gyula, írnák ha Gál Francival tévesztenék össze ? Vagy Balog Böske, ha Balog futának nevez­nék ? Vagy mondjuk, ha néhai jó Horváth Boldizsár­ról, mint Horváth Tutyuról emlékeznének meg ? A végtelenségig lehetne folytatni a névcserét és egyik viccesebb a másiknál. Az én szememben épp oly vicces, hogy önök engem állandóan Teréznek hívnak. Remélve, hogy a jövőben már tudni fogják a kereszt­nevemet, szívélyes üdvöz­lettel Gyöngyössy Erzsi. * ígérjük Gyöngyössy Erzsi­nek, hogy ezentúl fogunk vigyázni, nem jobban csiná­lunk több hibát.. Szent­­ béke ?

Next